Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 71 egyfelől azt, hogy a keresetben megjelölt cséplőgép berakásának módja nem megfelelő, s hibás volt úgy a gépnek akként történt elhelyezésénél fogva, mely szerint annak hátulsó része az előrésznél magasabban fektettetett, valamint a gép megerősítésére használt szegek és kötelek gyengeségénél fogva; másfelől pedig azt, hogy a berakásnak imént említett hibái a gépnek helyéből való kimozdulását s az ebből származott kárt, melynek megtérítését felperes keresetésel követeli, előidézhették. A felperes ezeket a megállapításokat maga sem támadja meg, de akkép érvel, hogy a mennyiben a megerősítésre használt kötelek elszakadásának csupán lehetősége van megállapítva, ellenben az, hogy valóban elszakadtak, tényként megállapítva nincs, sőt ezt felperes maga sem állította: nincs helye a vasút felelősségét kizáró vélelem alkalmazásának. Azonban ez az érvelés ellentétben van az általa idézett szabályokkal (1892: XXV. t.-cz. 31. cz. 3. és ut. p.), melyek a vasút felelősségét nem csupán arra az esetre zárják ki, ha a kár a berakás hibájából eredt, hanem kizárják minden olyan kárra nézve, mely az eset körülményei szerint a berakás hibájából eredhetett, vagyis ha a berakás hibájának, mint kárt előidéző oknak nem fenforgása, hanem csupán lehetősége van tényként megállapítva. A felperesnek ama további érvelése pedig, hogy a megerősítésre használt s a rendeltetési állomásra érkezéskor hiányzott kötelek eltűnésének nem csupán azok gyengeségéből származó elszakadása, hanem azok ellopása vagy eltávolítása is lehetett oka, súlylyal csak akkor birhatna, ha felperes bizonyította volna, hogy a kötelek úgy lopattak vagy távolíttattak el, és hogy különben a gép helyéből ki sem mozdulhatott volna; ezek bizonyítása nélkül az érvelésnek súlyt tulajdonítani azért nem lehet, mert az idézett szabályokban meghatározott, a vasutat a felelősség alól mentesítő vélelemnek jelentősége ép abban van, hogy e vélelem alkalmazandó minden oly esetben, melyben a kártérítést követelő íél a vasúttal szemben nem bizonyítja, hogy a berakás hibájából eredhetett kár nem e hibából, hanem más oly okból, melyre a felelősség alól menthető vélelem ki nem terjed, származik, a miből egyúttal nyilvánvaló, hogy az idézett tényállást tekintve, a felebbezósi bíróság az alperest a kártérítési kötelezettség alól mentesítettnek helyesen tekintette.