Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 69 fokozódik. Mert az Ítéleti tényállás szerint alperes a bejelentés után az iránt a biztosított felpereshez kérdést nem intézett és felperes a gépet különben is csak a közeledő vihar elől, ideiglenesen helyezte el a zsupfedelű épületben, ez a pillanatnyi szükség által indokolt elhelyezés pedig nem tekinthető oly változásnak, melyet a biztosítottnak bejelenteni kötelességében és módjában állt volna, mihez képest a K. T. 490. §-ára alapított támadás sem járhatott eredménynyel. 41. A vasút felelőssége kézi podgyász elveszéseért. (1908 február 27. 1907. I. G. 704. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Felperes kiskorú leánya 1905 október 24-én Budapestről Nagy-Károlyba utazva Debreczenben a vonatról lemaradt s a kocsiszakaszban hagyott kézi podgyászából két darab elveszett. A debreczeni állomás főnöke az 1. alatti hivatalos távirattal az adatok közlése mellett nyomban felhívta a nagykárolyi állomást a podgyász átvételére és ez a távirat jókor érkezett ugyan meg, de elkésetten adatott át az intézkedésre hivatott vasúti tisztviselőnek. Ez nem vitás; és a kir. törvényszék helyesen állapította meg azt is, hogy a távirat kézbesítése körüli késedelem az azt átvevő vasúti közeg gondatlanságának tulajdonítandó. Azonban a felebbezési bíróság az elveszett podgyász értékének megtérítésére irányuló keresetével felperest mégis elutasította, mert abból indult ki, hogy a kézi podgyász megkeresésénél a vasúti alkalmazottak az utasoknak segédkezni nem kötelesek s hogy tehát pusztán szívességnek tekintendő, ebbeli eljárásuknak balsikereért, ha az vétkes gondatlanságukra vezethető is vissza, a vasút nem felelős. Ez a felfogás jogilag téves. Akár az árú-, akár a személyfuvarozás körébe tartozónak tekintessék a kézi podgyász szállítása, bizonyos, hogy arra nézve is az utas és a vasút között szerződés jön létre, melyet a keresk. törvény nem szabályoz, s melyre nézve az üzletszabályzat lényegileg csak azt az intézkedést tartalmazza, hogy az utas köteles a podgyászra figyelni, (28. §.), a vasút azonban embereinek vétkessége esetén az elveszésért vagy megsérülésért felel (34. §.). E szerződési viszony természetéből, de az imént idézett