Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

4S Budapesti kir. Ítélőtábla. nem tett oly nyilatkozatot, hogy e levonást, még ha az a törvénynyel vagy szahályokkal ellenkezőnek bizonyulna is, teljesíteni fogja, vagy hogy az említett havi részletnek a felperes kezéhez juttatására kötelezettséget vállal, s ennélfogva e levelet a felebbezési bíróság helyesen értelmezte akkép, hogy az oly feltevésben megirt értesítés volt, hogy az ott kilátásba helyezett levonás a törvénynek és szabályoknak megfelel, de egyébként e levél más, önálló, a törvényen alapulón túlterjedő kötelezettséget alperesre nem hárított; másfelől pedig a tanúvallomásokból jogszabálysértés nélkül állapította meg a felebbezési bíróság, hogy á végrehajtást szenvedő a 16 korona 04 filléres havi részleteknek a felperes kezébe szolgáltatása ellen tiltakozott, s hogy tiltakozása folytán történt az, hogy alperes a P. Á. fizetéséből 1903 október 1-től 1904 augusztus l-ig a felperesnek leendő kiszolgáltatás szándékával levont 16 korona 04 filléres részleteket P.-nak kiadta. Alaptalanok tehát felperesnek az A) alatti levél értelmezése, valamint arra vonatkozó panaszai, hogy alperes a kérdéses havi részleteket P. Á. beleegyezése folytán köteles volt volna felperesnek kiadni és helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi felfogása, hogy alperes a kereseti követelés megfizetésére csak annyiban kötelezhető, a mennyiben azok a levonások, melyeket alperes, az alkalmazottjának fizetését letiltott végrehaj tatóval szemben jogszerűen megtehet, a kérdéses 16 korona 04 filléres havi részleteket fel nem emésztették. Ama kérdésre nézve, hogy az alperes a végrehajtatóval szemben mily levonásokat tehet: a kir. Ítélőtáblának jogi álláspontja következő: A jelen perben alperes P. Á. havi fizetéséből a neki nyújtott fizetési előlegek fejében, továbbá adó, bélyegdíj, nyugdíjjárulék, betegsegélyző pénztárhoz való járulék czímén tett levonásokat a végrehajtatóval szemben kívánja érvényesíteni. Azonban ez utóbbi négy czímen tett levonásoknak a végrehajtatóval szemben való érvényesítését a törvény meg nem engedi. Ugyanis a végrehajtási törvény 54. §-a akkép intézkedik, hogy az ott említett alkalmazottak fizetésének 1 s-a végrehajtás útján lefoglalható, s minthogy a szóban forgó czímeken való levonás joga nem végrehajtáson alapszik, a törvényt nem lehet úgy értelmezni, hogy az e czímeken való levonások a lefoglalt fizetésnek abból az V3-ából, mely végrehajtási úton érvényesített követelések kielégítésére van szánva, teljesítendők és oly gyakorlat, mely szerint a szolgálat-