Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. adók a szolgálati alkalmazás természetéből folyó kérdéses terheket, a fizetésnek lefoglalható 73-ából vonnák le, jogszerűnek tartani annál kevésbbé lehet, mivel az ilyen gyakorlat, annyit jelentene, hogy fizetésből bizonyos levonások tétele után fenmaradó különbözetnek Vs-a foglalható le végrehajtás útján, holott a törvény lefoglalhatónak a fizetés Wát, nem pedig a fizetésből bizonyos levonások után fenmaradó különbözet 73-át, jelenti ki. Továbbá a végrehajtási törvény idézett szakasza csupán a végrehajtási úton való jogszerzés szempontjából állít fel korlátozást, de sem ez a szakasz, sem valamely más törvényhely korlátozást oly szempontból fel nem állít, hogy a fizetésnek le nem foglalható V3 része, illetőleg lefoglalhatatlannak nyilvánított 800 forintos része, köztartozások czímén, valamint egyéb oly czímeken való levonások által sem csorbítható, melyek — mint a nyugdíjjárulék s a betegsegélyzőpénztár-járulék czímen teljesíttettek, — az alkalmazottal szemben tulajdonkép levonás jellegével nem is birnak, mert neki utólag nyugdíj vagy betegségben való segélyezés alakjában kiadatnak, s melyek levonhatásának a fizetés lefoglalt részéből való megengedése azokat, kiknek fizetése le van foglalva, kedvezőbb helyzetbe juttathatná, mint minőben vannak azok az alkalmazottak, kiknek fizetése lefoglalva nincs, de az itt szóban forgó czímeken való levonások által mégis kevesbedik. Ezek szerint tehát a kérdésben forgó czímeken a végrehajtatóval szemben levonásnak nincs helye és az ily czímeken a végrehajtást szenvedőtől visszatartott összegek annak meghatározásánál, hogy a végrehajtató kielégítésére fordítandó V3-nak összege mennyire rúg, figyelmen kívül hagyandók. Másként áll a dolog azokra a fizetési előlegekre nézve, melyeket a szolgálatadó az alkalmazottnak a fizetés lefoglalása előtt kiadott. Mert a fizetés előlegezése egyértelmű a fizetésnek lejárat előtt való kiadásával, a míg tehát az adott előleg, az esedékessé váló fizetési részleteknek visszatartása útján törlesztést nem nyer, addig a fizetésre vezetett letiltásnak nincs is tárgya; azonban valamint az előlegadás nem a fizetés valamely hányadára vagy részére, hanem annak egészére nézve történik, épúgy nincs helye annak sem, hogy a visszatérítés az esedékessé váló fizetésnek valamely hányadára vagy részére szoríttassék, következéskép a szolgálatadó nincs jogosítva arra, hogy az adott előleget a fizetésnek lefoglalt Va részéből való levonás útján, hanem arra van jogosítva, hogy az esedékes fizetés egészéből való levonás útján visszatartsa. Térfi : ítélőtáblai határozatok. XII. 4