Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. kir. törvényszék által neki tulajdonított beismerő nyilatkozatot tette volna, az iratokkal és az Ítélet egyéb tartalmával megczáfoltnak mutatkozik. Az elsőbirósági iratokban ugyanis ily nyilatkozat elő nem fordul, a felebbezési bíróság pedig Ítélete indokolásának a felek előterjesztésére vonatkozó részében felperesbeismerését nem emliti, továbbá felperest keresetével elsőrendű alperessel szemben elsősorban az alapon utasítja el, mert a keresetben állított elszámolást elsőrendű alperes kötelezőnek nem találja, a beismerésre csak ezután hivatkozik, de e helyütt nem utal arra, hogy az a felebbezési eljárás során történt volna;. és az indokolásnak harmadrendű alperesié vonatkozó részében megállapítja, hogy ezzel az alperessel szemben az elsőbiróságitéletében foglalt tényállás nem változott, holott a fizetés mint felperes követelési jogát végkép és mindenkivel szemben megszüntető tény kétségkívül harmadrendű alperes jogállása szempontjából is döntő súlylyal birna. Mindezekhez járul, hogy felperes keresetét fenntartotta, a mit a fizetés beismerése egyenesen kizárna. Áttérve a felülvizsgálati kérelemben felhozott egyéb panaszokra, az elszámolás hatályát illetőleg helyes ugyan a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az ügyvédjelölt törvényes jogköre nem terjed ki arra, hogy különös megbízás nélkül főnökét kötelezőleg elszámolhasson és elismerhessen oly követeléseket, melyek az ügyvédi képviselet keretén kivül esnek. Felperesazonban másodrendű alperesnek elszámolási jogosultságát nemcsak ez alapon vitatta, hanem bizonyítékokra hivatkozva: utalt arra is, hogy a választási mozgalmat irodája személyzetének segélyével elsőrendű alperes vezette, a ki irodai alkalmazottjai útján rendeléseket is tett és pénzt utalványozott, állította továbbá felperes, hogy elsőrendű alperes az elszámolást utóbb jóváhagyta és ezt a B) alatti jegyzékkel kívánta bizonyítani, de elsőrendű alperest fizetésre az alapon is kérte kötelezni, mert alperes a kérdéses italokat maga rendelte meg. A felebbezési bíróság azonban a tényállás megállapításánál mindezeket az állításokat és bizonyítékokat a S. E. 64. §-ának rendelkezése ellenére figyelmen kivül hagyta.