Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

30 Budapesti kir. ítélőtábla. 18. Váltó alapján teljesített fizetés megtámadása. (1907 deczember 12. I. G. 506. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A Csődtörvény 30. §-ának szabálya annak akadályául, hogy felperes a keresetben megjelölt váltó alapján teljesített fizetést megtámadhassa, nem szolgálhat; mert a forgató részéről teljesített fizetés által előzői a kötelezettség alul nem szabadulván, a jelen esetben, melyben a közadós a váltón forgatóként szerepel, a részéről ajánlott fizetés visszautasítása sem eredményezhette elődeivel szemben a visszkereseti jog elvesztését; továbbá mert, a mennyiben a váltón az alperes a közadósnak közvetlen követője, arról sem lehet szó, hogy a közadós teljesítette fizetés elfogadása a váltón utána következők elleni visszkereseti jog szempontjából lett volna szükséges. Eltekintve pedig a Csődtörvény 30-ik §-ának szabályától, a megtámadás szempontjából közömbös az, hogy a válságos időben kifizetett követelésről váltó is adatott. Ugyanis a váltó fizetési igéret s ehhez képest nem szolgál annak a követelésnek, melyre vonatkozólag kiállíttatott, kifizetéséül, hanem a végből adatik, hogy az abban foglalt igéret értelmében annak idején a fizetés teljesíttessék s ennélfogva a követelés nem a váltónak kiállításával, hanem beváltásával szűnik meg, hacsak az ellenkező az eset körülményeiből ki nem tűnik, holott az ezúttal fenforgó körülményekből nemcsak az nem tűnik ki, hogy a követelésnek a váltó adása által való kiegyenlítése vétetett volna czélba, sőt az A/F alatti okirat második bekezdéséből világosan kitűnik az ellenkező, a mennyiben az alperes feljogosittatott, hogy követelését a váltó lejárata előtt is érvényesíthesse. De valamint az alperes követelése a váltó adása által kiegyenlítést nem nyert: nem szűnt meg a követelés az által sem, hogy az alperes a váltót hátirattal a visszkereseti kötelezettség kizárása nélkül tovább forgatván, leszámítoltatta. Mert az alperes a váltó értékét csak visszkötelezettség mellett kapta akkép, hogy az alperest a leszámítolás alapján terhelő kötelezettség, de ezzel kapcsolatban a közadós ellen úgy a köztörvényi viszonyból, mint a váltóból eredő követelése is függőben maradt a váltó lejártáig és csak a váltó kifizetésével enyészhetett el. A váltóösszegnek