Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

496 Kacsai kir. Ítélőtábla. a kérdésben levő ügylet közvetítésére az eladó úgy a felperest, mint az alperest külön-külön megbízta s közvetítési díjként a vételár 2%-át akként igérte meg, hogy azt annak fizeti meg, a kinek közvetítése alapján az ügylet létesül. Megállapította a felebbezési bíróság tényként azt is, hogy az ügyletet úgy a felperes, mint az alperes egyaránt közvetítette s az ügylet mindkettőnek a közvetítésével létesült. E tényállás szerint tehát a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy az eladó által meghatározott közvetítési díjat a felperes és az alperes részére egyenlő arányban megítélte, az előrebocsátott anyagi jogszabálynak teljes mértékben megfelel. A felperes amaz érvelése, hogy ugyanannak az ügyletnek többek által külön-külön való közvetítése törvényesen meg nem állapítható, — nem alapos. Ha ugyanis ketten vagy többen ugyanazt az Ügyletet, nem közösen, hanem külön-külön közvetítik, mint a fenforgó esetben, s a kifejlett tevékenység körülményei olyanok, hogy meg nem állapítható, miszerint az ügylet az egyiknél,- vagy a maxiknál; tevékenysége nélkül is létrejött votítp,, a közvetítési díjnál; megosztása nemcsak hogy törvénye* szabály lm nem ütközik, hanem az idézet1, jogszabálynak folyománya; a két személy közvetítő tevékenysége egységesnek veendő: már pedig a felebbezési bíróság nemcsak azt meg nem állapította, hogy az alperes tevékenysége nélkül az ügylet létrejött volna, de sőt megállapította azt, hogy az alperes a felperessel egyenlő tevékenységet fejtett ki. (1907 április 16. 1906. G. 223. szám. alatt.) 500. Az 1881 :XVII. t.-cz. 37. §-a kivételt s eltérést kizáró határozottsággal akként intézkedik, hogy a megtámadási jog, ha a csődnyitástól számított hat hónap alatt nem érvényesíttetik, elévül, ezzel szemben tehát az, hogy a csődtömeggondnok a megtámadás tárgyát képező jogviszonyról csal; a hat hónap letelte után nyert tudomást, egyáltalán lényegtelen. (1907 ápr. 16. 1906. G. 226. sz. a.) 501. Az 1893: XVIII. t.-cz. 108. §-a szerint az 1868: LIV. t.-czikkelynek 252. §-a a sommás eljárásban is irányadó. Ez utóbb felhívott §. szerint pedig a perben eljárt ügyvéd díjának megállapítása a perben hozott véghatározatnak van fentartva, mert e tör-