Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Kassai kir. ítélőtábla. 475 végrendeletre alapított örökösödése ellen; a minek folytán a hagyatéki biróság a szóbeli végrendeletre támaszkodó alperest végrendeleti örökösödésének megállapítása iránt az oldalági örökösökkel szemben perre utasította. Megállapította a kir. törvényszék, hogy az alperes a per megindítására tűzött határidő alatt a pert meg nem indította, a minek jogkövetkezményeként a hagyatéki biróság a hagyatékot a szóbeli végrendelet figyelmen kívül hagyásával átadta a törvényes örökösöknek, köztük a felpereseknek is. E tényállás mellett pedig az anyagi jogszabályoknak megfelelően határozott a kir. törvényszék, a mikor az alperest arra kötelezte, hogy a felpereseknek a részökre bíróilag átadott örökséget kiadja; mert jogszabály az, hogy a mikor a végrendelet meg lett támadva s a végrendeletre hivatkozó fél utasíttatott perre, akkor a végrendelet mindaddig nem létezőnek tekintendő, a míg a vitás végrendeletnek érvénye Ítélettel, avagy egyességgel meg nem állapíttatott; és ismét jogszabály az is, hogyha a végrendeletre hivatkozó perre utasított fél a pert meg nem indítja, akkor a hagyatéki biróság a végrendeletre tekintet nélkül adja ái a hagyatékot. Minthogy pedig ebben az esetben az alperes vitatta a szóbeli végrendelet érvényét, azonban az kifogásoltatott, perre az alperes utasíttatott, a ki a pert meg nem indította; annálfogva az alperes hivatkozta szóbeli végrendelet nem létezőnek tekintendő, ellenben hatályos azzal szemben a hagyatéki bíróságnak a törvényes örökösödést szabályozó rendelkezése mindaddig, a míg ítélet vagy egyesség azt meg nem változtatja. S mert a hagyatéki biróság végzése szerint a felpereseknek lett átadva a kereseti hagyaték, annak kiadására helyesen köteleztetett az alperes (1906 okt. 23. G. 96. sz. a.) 468. A felperes felülvizsgálati kérvényében lényegileg [azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság jogszabály sértésével [mondta ki, miként felperes a fa kivágásával és elvitelével jogtalan cselekményt követett el, a mennyiben ő az alperessel, ki magát az erdő egyedüli tulajdonosának adta ki, jóhiszeműen szerződvén, eme szerződés alapján a fa elvitelére feltétlenül jogosítva volt, míg ellenben a felperes elmarasztalására az alperes szolgáltatott okot az által, hogy a V. Zs. beleegyezését a faeladáshoz ki nem eszközölte, ez okból és tekintettel arra, hogy felperes és alperes