Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

476 Kassai kir. ítélőtábla. a kártérítésre V. Zs. javára egyetemleg köteleztettek és az egész kártérítési összeget és költségeket a felperes maga fizette meg, alperes az egész fizetett összegnek vagy legalább felének visszatérítésére kötelezendő lett volna. Ez a panasz részben alapos. Az idecsatolt perből kitűnik ugyanis, hogy alperes a V. Zs.-val közös erdejéből a donga- és gerendakészítésre alkalmas élőfákat eladta a felperesnek a nélkül, hogy vele a V. Zs. tulajdonostársi minőségét közölte volna, minek folytán felperes a fák kidöntéséhez és elfuvarozásához kezdvén, márcsak e munka közben történt, hogy V. Zs. a fák kivágása ellen tiltakozott, de felperes a kivágást a tiltakozás daczára folytatta és az erdőből 83 darab 793 K 69 f. értékű fát elhordott. Ezen tényállás alapján köteleztettek a peres felek egyetemleg a fa értéke felének megfizetésére és pedig azon indokból, hogy alperes jogosulatlanul adta el a felerészben V. Zs. tulajdonához tartozott fát, felperes pedig azért, mert a favágást és hordást a V. Zs. tiltakozása után is jogosulatlanul folytatta. Miután ezek szerint mindkét peres fél ténykedése V. Zs.-val szemben jogtalan volt és utóbbi megkárosítására vezetett, a kártérítés kötelezettsége őket egymás közt egyenlő arányban terheli, minthogy másrészt helyesnek el nem fogadható felperesnek a kereskedelmi törvényre alapított amaz érvelése, mely szerint alperes az egész kárt azért tartoznék viselni, hogy a V. Zs. beleegyezését a faeladáshoz ki nem eszközölte, mert a meghatározott területen lévő élőfák helyettesíthető dolgoknak tekinthetők nem lévén és azok megszerzése nem csupán az alperes készségétől függvén, a kereskedelmi törvénynek az eladott árú feltétlen átadási kötelezettségére vonatkozó szabályai ez esetben alkalmazást nem nyerhetnek; mindezek folytán a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával kimondani kellett, hogy a V. Zs. kárának megtérítési kötelezettsége felerészben felperest, fele részben az alperest terheli. Minthogy azonban a felebbezési bíróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva nem állapította meg a felperes által fizetett kártérítés és járulékai mennyiségét és nem döntött a felett, hogy mennyit tartozik alperes a felperesnek visszatéríteni, ezen kérdések iránt a felebbezési bíróságot a tárgyalás folytatására és új Ítélet hozatalára kellett utasítani. (1906 okt. 23. G. 98. sz. a.)