Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Kassai kir. itélötábia. 465 év óta közös háztartásban él, épp arra a következtetésre kell jutni, hogy a felperes a kérdésben levő ténykörülményről igenis tudott. Ezek a panaszok azonban nem alaposak. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy az, miszerint valakinek valamiről tudomása volt-e, nem képez ténykérdést: a mennyiben a valamiről való tudomás, az egyén lelki világában végbemenő belső képzet, a melynek létezését külsőleg észlelhető tényekből, okszerű következtetés utján kell megállapítani : — s épp ily tekintet alá esik a tévedés kérdése is. Ezekhez képest az alperes felülvizsgálati kérelme folytán az képezheti felülvizsgálat tárgyát, hogy a felebbezési bíróság sértett-e eljárási szabályt annak a megállapításánál hogy azok a tényállítások, a melyekkel az alperes a felperesnek a tudomását kimutatni igyekezett, nem valók; s hogy oly ténykörülmények forognak fenn, a melyekből következtetés utján azt vonta le, hogy a felperes a kérdéses tényről nem tudott és hogy a fizetés teljesítésénél kötelezettsége tekintetében tévedésben volt, s hogy vájjon a felebbezési bíróság eme következtetése az okszerűség szabályai szempontjából helyes-e? Nem vitás a felek közt, hogy a hagyatéki eljárásban létrejött osztályos egyezség s az annak alapján keletkezett átadó végzés szerint a hagyatéki terhekből az itt szóban levő három tartozás kizáróan az alperes által fizetendőnek állapíttatott meg s hogy a peres felek a hagyatéki eljárás s az átadó végzés keletkezése idejében kiskorúak voltak s helyettük a gyámjuk járt el, s így a felperes a hagyatéki eljárás eredményéről hivatalos uton személyes értesítést nem nyert, arra nézve pedig, hogy a felperes valakitől magán uton kapott volna értesülést, tényállítás az e per folyamán fel nem merült. Az alperes a felperes kérdésben levő tudomásának bizonyítására azt állította, hogy a felperes egyrészt levelet intézett áz alpereshez Amerikába, a mely levélben állítólag felemlítette a szóban levő tartozásokat is mint olyanokat, a melyek kizáróan az alperest terhelik, — másrészt, hogy a jelzett tényt tudva megállapodásszerüen, az alperessel létesített megegyezés folytán vállalta el a tartozások részben való kifizetését. Azonban a felebbezési bíróság emez állított tényeket valóknak meg nem állapította. Ezek szerint nincs oly concludens tény, a melyből kétség nélkül meg nem lehetne állapítani, hogy a felperes az itt kérdéses ténykörülményről tudott volna; s nem tekinthetők ily tényeknek a felülvizsgálati kérvényben felhozottak Térfi : ítélőtáblai határozatok. XI. 30