Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

464 Kassai kir. ítélőtábla. Ennek a tényállásnak alapján azonban szabályellenesen nyilvánította a kir. törvényszék a negyedrendű alperes szerzését illetve tulajdonjogi bekebelezését jóbiszeműnek: mert jogszabály az, bogy a ki tudja azt. bogy valamely ingatlan a másé s azt a telekkönyv kihasználásával mégis magára Íratja a nélkül, hogy az azt birtokba venné, az jobb tudomása ellenére rosszhiszeműen szerez meg oly vagyont, a melyről az eladó jogszemen nem rendelkezhetik. Miután pedig a negyedrendű alperes tudta azt, hogy a Sz. M. ingatlan jutaléka a S. V., illetve utódainak képezi jogszerű tulajdonát, következésképen tudnia kellett azt is. hogy erről az ingatlan jutalékról Cz. J. és űz. B. nem rendelkezhetnek, annak daczára mégis megvette utóbbiaktól a Sz. M.-féle jutalékot és arra tulajdonjogát is bekebeleztette: ez a szerzése úgy a tulajdonjogi bekebelezés nyilván rosszhiszemű. Minthogy ismét a rosszhiszemű szerző a telekkönyvi bizalomra és a három évi elévülésre sikerrel nem hivatkozhatik, annálfogva a negyedrendű alperes, mint rosszhiszemű szerző tűrni tartozik a felperesek jogszerűen szerzett tényleges birtoklással megerősített tulajdonjogának érvényesülését, illetve miután S. V.-nak szerzése úgy a felperesek jogutódlásának kizárólagossága kétséget kizáró módon nem igazoltatott — tűrni tartozik Sz. M. rosszihszemüen eltüntetett telekkönyi tulajdonának visszaállítását. 457. A tudomás kérdése jogkérdés. A gyám tudomása magában helyettesíti a gyámoltet ? Jogalap nélküli gazdagodás. (1907 február 12. 1906 G. 188. sz. a.< A kir. Ítélőtábla: Az alperes felülvizsgálati kérelmet elsósorban arra alapítja, hogy a felebbezési bíróság eljárási szabály megsértésével állapította meg azt a tényt, hogy a felperes nem tudott arról, hogy az átadó végzés szerint a kérdésben levő tartozások kizáróan az alperest terhelték s hogy a felperes azokra csak ama téves hitben teljesített fizetést, hogy részben őt is terhelik; végül, hogy abból a körülményből, miszerint a felperes a hagyatéki tárgyalás idejében már 19—20 éves volt és a közös mostoha anyával, ki egyszersmint anyósa a felperesnek, már több