Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

460 Kassai kir. ítélőtábla. védelmét elvállalta 665 K 32 fillér követelését a H. Gy. követelésébe beszámítani kérte, H. Gy. azonban a perbehívott igényét el nem ismerte, s a bíróság jogerős Ítélettel kötelezte I. J.-t vételártartozásának megfizetésére, a perbehívott jelen alperesnek ellenkövetelését be nem számította. Ismét tény, a kir. törvényszék megállapítása s az e perhez beügyelt iratok szerint, hogy a mostani alperes a sátoraljaújhelyi kir. járásbíróságnál sommás pert indított H. Gy. ellen ugyané követelés iránt és abban a perben H. Gy. jogerős ítélettel marasztaltatott H. J.-né jelenlegi alperes javára. E tényállás mellett az képezte a vitának és a döntésnek a tárgyát, hogy L J. jogosult-e követelni az alperestől a vételárhátralékot, mielőtt az alperesnek H. Gy. elleni követelését érvényesítette volna? illetve, hogy köteles-e a felperes az alperesnek H. Gy. elleni követelését per utján szorgalmazni vagy sem'? A kir. törvényszék Ítéletében megállapította a felperesnek erre vonatkozó kötelezettségét, miután a felperes és az alperes között létrejött fentebbi megállapodást lényegben engedményezésnek, még inkább azonban utalványozásnak minősítette. A kir. törvényszéknek ez a jogi döntése azonban téves. Nem forog fenn utalványozási ügylet, mert annak egyik alkotó eleme, hogy az utalványozott jelen esetben H. Gy. az utalványt elfogadta légyen, az pedig az előbb vázolt ténymegállapítás szerint nemcsak hogy meg nem történt, sőt a most nevezett az alperes követelését el sem ismerte. De nem forog fenn engedményezés sem; mert a jelen ügyhöz csomózott pernél 2. szám alatt fekvő nyilatkozatnak helyes értelmét az ugyanabban a perben felvett tárgyalási jegyzőkönyv, illetve a mostani peres feleknek abban kifejezésre jutott nyilatkozatai adják meg. Azok szerint a 2. szám alatti kiállításakor az volt a peres felek megállapodása, hogyha H. Gy. nem egyezik belé, hogy I. J. elleni követelésébe betudassék H. J.-né követelése, akkor H. J.-né e követelésétől eltekintve kielégíti I. J. vételár követelését. A 2. szám alattinak az értelem nélküli szöveggel ellentétben sem álló ez a helyes értelme pedig kizárja azt, hogy az alperes a H. Gy. elleni követelését a felperesre engedményezte volna, miután az engedményezésnek lényege az. hogy az engedményező elveszti az átruházott követelés felett rendelkezési jogát, H. J.-né pedig a követelésre nézve azt el nem vesztette, a minek még világosabb bizonyítéka az. hogy a 2. szám alatti kiállítása után a fentebb hivatkozott per szerint saját nevé-