Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

456 Kassai kir. Ítélőtábla. az a körülmény, hogy a felperesnek jogában állott volna az alperestől az egyébként már úgy az árú, mint az ár tekintetében végleges megállapodást tartalmazó kötlevél és illetve az abban foglalt vételi szerződés teljesítése előtt a különböző kivitelben készülő, hasonló árú gyártmányok, esetleg a különböző csomagolási módok közül választani s e célra az alperestől mintákat kérni, az ügylet véglegességét nem érinti, másrészt az alperesnek az a mulasztása, hogy nemcsak magát az árut, hanem még a fent jelzett mintákat sem volt hajlandó a felperesnek megküldeni, a felperes mint vevő részére az alperessel, mint késedelmes eladóval szemben a K. T. 353. §-ában biztosított kártérítési jog gyakorlását a dolog természete szerint ki nem zárja. Ugyancsak nem bir alappal a K. T. 354. §-ában említett tudósításnak nevezetesen a teljesítés helyett választott kártérítésről való értesítésnek elmulasztásából vont alperesi következtetés és illetve az arra alapított felülvizsgálati panasz sem, mert habár az 1904. évi február hó 24-én kelt NB. 2. alatti felperesi levélben foglalt az a kitétel, hogy a felperes le fogja vonni az alperes mulasztásának a következményeit (die Consequenzen daraus ziehen werde) határozatlanságánál fogva nem is minősíthető a K. T. 354. §-ában előirt értesítésnek és így az alperes tényleg csupán a keresettel értesíttetett arról, hogy a felperes a teljesítés helyett kártérítést követel, ennek a körülménynek azonban a K. T. 354. §-a körül kifejlődött állandó törvénykezési gyakorlat szerint nem a kártérítési jog elenyészte, hanem csupán az a következése, hogy az alperes mulasztását nyomban a kereset vétele után még pótolhatta volna, amit azonban meg nem tett. Jogszabály megsértése nélkül meg lévén állapítva tehát, hogy a peres felek között a keresetben jelzett vételi ügylet véglegesen és joghatályosan létrejött és hogy az alperes az árú átadásával késedelembe esett, a kir. törvényszék eme tényekből a K. T. 272. és 353. §-ainak helyes alkalmazásával vonta le azt a jogi következtetést, hogy az alperes a felperesnek kártérítéssel és pedig úgy tényleges kárának, mint vesztett hasznának megtérítésével tartozik. Ami pedig a kártérítésül megítélt 89 K 36 f elvont haszon összegét illeti, az ez ellen irányuló felülvizsgálati panasz azért volt elutasítandó, mert a felperesnek az elvont haszonhoz való igénye jogszerűen megállapíttatván, a felebbezési bíróság annak összegét a S. E. T. 65. §-a értelmében az összes körülmények