Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Kassai kir. Ítélőtábla. 455 223/3. számú* feloldó végzésében elfoglalt és a S. E. T. 204. §-a szerint a felebbezési bíróságra is irányadó — jogi álláspontjára, a fent jelzett megállapítások önként következnek. Az alperes részéről kölcsönösen hangsúlyozott az a körülmény, hogy B. S. nem az alperes czég telephelyén, hanem Nagyszombatban lakik és nem az üzlet helyiségeiben, hanem a czég székhelyén kivül teljesít az üzlet részére rendszeres havi fizetés élvezete mellett évek óta szolgálatokat, egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a nevezett az alperes segédszemélyzetéhez tartozónak és mint ilyen a K. T. 43. és illetve 45. §-a szerinti kereskedelmi meghatalmazottnak (utazó) tekintessék. A K. T. 43. §-ában előforduló «üzlete körében» kifejezés ugyanis figyelemmel a kereskedelmi üzlet tágabb fogalmára s a 45. §. szövegére, nyilván nem az üzleti helyiség fizikai körzetében való tevékenységet és illetve nem kizáróan ezt jelenti, a mennyiben a helyiség az üzletnek csupán egyik, hozzá nem is lényeges alkatrésze, úgy hogy kereskedelmi üzlet — külön üzleti helyiség nélkül is folytatható s tényleg folytattatik is. Nem alapos az alperesnek a K. T. 44. §-ára alapított az a panasza sem, hogy a kereskedelmi meghatalmazotti minőség már csak azért sem lett volna megállapítható, mert B. S. a kereseti kötlevél alá csak a saját nevét irta. Az idézett törvény §. az esetleges félreértések megelőzése szempontjából rendeli ugyan, hogy a kereskedelmi meghatalmazott az aláírást minden, a czégvezetésre mutató toldás mellőzésével, de a meghatalmazási viszony kifejezésével köteles eszközölni, egyébként azonban a K. T. a kereskedelmi meghatalmazott aláírásának közelebbi módozatait nemcsak hogy nem szabályozza, hanem a 49. §. második bekezdése szerint kétség esetén a fenforgó körülményekből rendeli megítélendőnek, hogy az ügylet a szerződő felek akarata szerint a főnök nevében kötöttnek tekintendő-e, már pedig a peres felek között abban az irányban, hogy t. i. B. S. a kereseti vételi ügyletet nem a maga nevében, hanem az alperes részére szándékozott megkötni, vita egyáltalán nem volt, csupán a jogosultság kérdése volt vitás, de egyébként is B. S. a kötlevelen, annak bevezető részében az alperes czégét fel is tüntette. Alaptalan a kötlevélben jelzett mustra-küldésre fektetett felülvizsgálati panasz is ; mert egyrészt * L. a X. kötet 470. lapján 407. sz. a.