Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 157 tói eltekintve a dolog természetéből is következik, hogy N. E. kire nézve a szerződés utolsó pontjában kölcsönösen 6 havi felmondás volt kikötve, ezen kikötés értelmében állandó alkalmazott volt. Ezek az adatok tehát mutatják, hogy a N. E. és az alperes között fennálló összeköttetést illetőleg a szolgálati viszony leglényegesebb ismérvei fenforognak és hogy N. E. nem önálló, hanem alperesnek felmondáshoz kötött szolgálati viszonyban levő ügynöke volt. A szolgálati viszonynak az imént kiemelt ismérvekben kifejezésre jutott, jellegére az, a mire a felperes felfolyamodásában nagy súlyt fektet, hogy nem volt kikötve, hogy az ügyletkötés megszerzésében jelentkező szolgálatot N. E. mely időpontokban és hányszor tartozik teljesíteni, s hogy e szerződés értelmében az alperes nem indíthatott volna pert az iránt, hogy számára N. E. ügyleteket tényleg szerezzen : nem változtat, mert a szerződésben meg volt határozva a N. E. által teljesítendő szolgáltatás neme, díjazási és egyéb feltételei, az pedig a szolgálati viszony létesülésének nem mellőzhetetlen kelléke, hogy a szolgálatok teljesítésének időpontja, az egyes szolgálatok mennyisége is eleve közelebbről meghatározva legyen. Ezeknélfogva helyes a felebbzési bíróságnak álláspontja, melyet a S.E. Törv. 27. §-ának 1 pontja alapján emelt pergátló kifogásra nézve elfoglalt. De helyes az álláspontja a hatásköri kifogás kérdésében is az általa felhívott indokoknál fogva s azért, mert a pertárgy értékének irányadónál vételével felállított hatásköri szabályok teljes figyelmen kivül hagyásával egyértelmű volna annak megengedése, hogy ugyanazon jogügyletből eredő tehát egységes és lejárt, de összeségénél fogva a rendes peruira tartozó követelést, melyet semmiféle szempontra való tekintet egymástól elkülöníthető részekre nem oszt, részenként sommás úton lehessen érvényesíteni; felperes pedig olyan szempontra, mely indokolhatná, hogy 3600 K. erejéig fennállónak vitatott követelésnek csupán 1000 K-ás részét érvényesíti, rámutatni nemcsak nem tudott, sőt keresetében kifejezetten jelezte, hogy a követelés többi részéhez való jogát fentartja s abból 1000 K-ás részt a sommás úton való perlés kedvezményében való részesülhetés czéljából érvényesít.