Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 139 zési bíróság a kereskedelmi ügyletnek minősülő kezesség jogi természetére nézve helyesen fejtette ki, hogy a hitelező a teljesítést közvetlenül a kezestől követelheti ugyan, de az esetben, ha úgy a kezes, valamint utóbb a főadós is fizet, a kezes a főkötelezettség nem teljesítésének feltevése mellett nyújtott teljesítést, mely ily esetben tartozatlanul teljesített fizetés jellegét ölti magára, visszakövetelheti; és mert felperesek a kezesek a kérdéses jótállásból eredt tartozásuk fejében alperesnek 489 kor. 55 fillért tényleg fizettek. Ellenben a felebbezési bíróságnak következtetése a kereseti tőke es kamat követelésnek 489 korona 55 fillért és kamatát felülhaladó része tekintetében téves. A felebbezési bíróság döntésének e részben való tévességét legszembeötlőbben annak tekintetbevétele tünteti fel, hogy e döntés szerint a jótállást vállalt felperesek nemcsak azt a 489 kor. 55 fillért kapnák vissza, mit a főadósok helyett alperesnek fizettek, hanem megkapnák a vevő főadósok által fizetett s egyedül alperest illető vételárnak 402 korona 45 fillérnyí részét is, holott a vevőért kezességet vállalt s a vevő helyett fizető jótállót, még ha utóbb a főadós vevő tartozását egészen kifizeti is, csupán annyi illetheti, a mennyit a vevő főadós helyett fizetett, ellenben neki ezenfelül a vevő főadós által fizetett összegből semmi sem jár, mert a vételár kizárólag az eladót illeti. Az alperesnek az a panasza tehát, hogy a felebbezési bíróság döntésének kérdéses része jogszabályba ütközik, alapos. Ugyanis a tartozatlanul teljesített fizetés visszakövetelésére irányuló jogigénynek egyik alapfeltétele, hogy az e czímen követelő fél szolgáltatást, fizetést tényleg teljesített legyen; következéskép fogalmilag ki van zárva, hogy az említett czímen igénynyel olyan fél is léphessen fel, ki szolgáltatást, fizetést nem teljesített, mert a szolgáltatás neki elengedtetett. Ekkép a felebbezési bíróság, midőn figyelmen kívül hagyta azt, hogy a felpereseknek a kérdéses jótállásból eredt tartozásának 489 korona 55 fillért felülhaladó része nem fizetés, hanem elengedés útján szűnt meg s midőn alperest a 892 koronának a főadósok részéről történt utólagos lefizetése folytán nem csak a felperesek által a főadósok helyett fizetett 489 korona 55 fillérnek, hanem 892 koronának visszafizetésére kötelezte, megsértette azt a jogszabályt, miszerint tartozatlan fizetés czímén csak azt illetőleg annyit lehet visszakövetelni, a mit illetőleg a mennyit a követelő fél tényleg fizetett, de a jogosított fél részéről