Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 129 sem vitatja, hogy az elsőrendű alperessel kötött szerződésnek más tartalma volt volna, mint a melyet a felebbezési biróság megállapított s kitűnik a felülvizsgálati kérelemből, hogy felperes helytelenül fejezi ki magát, midőn a tényállás téves megállapítását vitatja, mert panasza lényegileg nem a tényállásra vonatkozik, hanem arra, hogy a felebbezési biróság a tényállásból helytelen következtetést vont le, még pedig azért, mert a mennyiben a vasúti fuvardíjtételek ismert és előre pontosan meghatározható összegek, a mennyiben az a díj, mely a tényleges fuvardíj összeghez hozzáadandó, a megállapított tényállás szerint is egy átalány (forfeit) összeg volt, az ekként megállapított tényálláshoz képest felperes szerint a K. T. 385. §-ának 2-ik bekezdése volt volna alkalmazandó. Azonban e panasz alaptalan. Ugyanis már az elsőbiróság helyesen mutatott rá Ítéletében arra, hogy a K. T. 385. §-ának 2-ik bekezdésében foglalt és a szállítmányozónak az e szakasz 1-ső bekezdésében szűkebb terjedelemre korlátolt rendes felelősségét a szállítmányozást eszközlő fuvarozók eljárására is kiterjesztő rendelkezés abban találja indokát, hogy a szállítmányozó, oly esetben, ha összes járandósága eleve egy bizonyos összegben van meghatározva, s ő ekként attól, hogy a fuvarozás díjáról külön számoljon, fel van mentve, ne veszélyeztethesse megbízójának érdekeit a mennél olcsóbban való fuvarozásra törekedve. Ebből következik, hogy a 385. §. 2-ik bekezdése nem alkalmazható s a szállítmányozó a fuvarozók eljárásáért nem felelős az ezúttal is fenforgó oly esetben, midőn a fuvardíj előlegezésére kötelezett szállítmányozót, a fuvardíjon kívül egyéb teendői és költségeiért illető járandósága átalányösszegben van ugyan meghatározva, de e mellett ki van kötve, hogy az átalányösszegen felül a megbízó a tényleg fizetett fuvardíj megtérítésére is köteles, tehát az átalányösszeg a fuvardíjban jelentkező fuvarozási költséget nemcsak magában nem foglalja, de ez utóbbi költséggel nincs is semmi összefüggésben. Alaptalan a felperesnek a K. T. 403. §-ának megsértése iránt emelt panasza is, mert az irányadó tényállás szerint a jelen esetben nem az történt, hogy elsőrendű alperes a neki mint fuvarozónak átadott árút a másodrendű alperesnek (vasútnak), mint további fuvarozónak adta volna át, hanem az elsőrendű alperes, kire az árú szállítmányozóként bízatott, az árúra nézve mint feladó a másodrendű alperessel fuvarozási szerzőTérfi : ítélőtáblai határozatok. XI. 9