Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Builapesti kir. ítélőtábla. 119 megfelelően helyesen vonta le a felebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy alperes a marhaj ári atnak felcserélése által okozott kárért felelőssé nem tehető; mert ha a vasút nem követ oly eljárást, mely kizárná azt, hogy a feladó kifejezhesse kívánságát az iránt, hogy a marhajáriatoknak a fuvarlevélhez erősítését a vasúti közeg végezze, hanem a feladó a szállítmány állatorvosi megvizsgálása után kezéhez kapja a marhajáriatokat és az azokra vonatkozó fuvarleveleket s így nincs akadálya annak, hogy azokat önmaga is egymáshoz fűzze ; és ha a feladó ennek daczára nem fűzi a fuvarlevelekhez a marhaj áriatokat, hanem ezt az összefűzést, akár az által, hogy be sem várva az állatorvosi vizsgálat teljesítését, eltávozik, akár az által, hogy az állatorvosi vizsgálat után kézhez vett fuvarleveleket és marhajáriatokat összefűzetlenül átadja a pénztárnoknak — a vasút közegére bízza: akkor a vasúti közeg az üzl. szab. 53. §. 1. pontjához tartozó III. póthatározmányhoz képest kétségtelenül, mint a feladó megbízottjának tekintendő személy végzi az összefűzést, ha tehát ezt hibásan teljesiti, megbízotti minőségben elkövetett hibáját a vasút terhére róni nem lehet. 62. Szaklapban a fél érdekében, de megbízása nélkül közzétett czikkek díjazásának kérdése. (1907 márczius 7. 1906 II. G. 205. sz. a.) A kir. ítélőtábla: A tényállás szerint felperes kérésére alperes azt megtette ugyan felperesnek, hogy a felperes által szerkesztett «Dohányárúsok közlönye*) czimü időszaki lapot, közgyűlésében hivatalos közlönyének nyilvánította, a felperes lapjának azonban átalányt nem ígért s bár a felperes lapjában czikkek jelentek meg, melyek az alperes szövetség ügyeivel állottak összefüggésben, alperes ily czikkek kölésére felperesnek megbízást soha nem adott, azok díjazása iránt semmiféle Ígéretet nem tett, sőt az 1905. év folyamán, a mikor különböző befolyások következtében kénytelen volt felperesnek bizonyos összeget fizetni, különösen is figyelmeztette alperes felperest, hogy jövőben csak az oly czikkek díjazására tarthat számot, a melyeknek közlésével őt alperes esetről esetre megbízza. Ezt a tényállást felperes csupán annyiban támadja meg, hogy a felebbezési bíróság nem vette fontolóra