Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti, kir. ítélőtábla. 85 nek tekintendő, s alperes a K. T. 49 §§-aiban foglalt anyagi jog^ szabályok szerint nem merithet sikeres védelmet abból, hogy a szóban forgó timárüzletnek férjétől K. (jy.-től történt átvételkor férjét üzletvezetőként alkalmazta, és hogy a kereseti árút az utóbbi rendelte meg. A kereseti árúra vonatkozó vételügylet ezek szerint az alperes nevében kötöttnek lévén tekintendő, ép úgy kötelezi alperest, mintha azt személyesen kötötte volna meg, s ezen egyáltalában nem változtat az, hogy az ügyletet megkötő üzletvezető a kereseti árúkat alperes üzlethelyiségébe be nem szállíttatta, hanem más módon értékesítette, mert az üzletvezetőnek ez a ténye is nem a vele ügyletet kötő jóhiszemű harmadik személynek, hanem az üzletvezető főnökének rovására esik. 49. A vasút felelőssége gyors romlásnak kitett és a ezímzett által a íekbérmentes határidőben át nem vett árúban beállott romlásért azon az alapon, hogy az árút a fekbérmentes határidő lejártával sem el nem adta, sem az átvétel elmaradásáról a feladót azonnal nem értesítette. (1906 november 29. II. G. 140. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Nincs megtámadva a felebbezési bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a tengeri, a mikor a rendeltetési állomásra 1903 évi január 17. napján megérkezett, már romlott volt, és hogy a tengeri romlása az 1903 évi február 16-iki árverésig tartott raktározás ideje alatt fokozódott A felülvizsgálati eljárásban irányadó ebből a tényállásból önként következik, hogy felperes, aki kereseti kárkövetelését az árú megérkezése utáni tényekből származtatja, egyedül azt a kárt követelheti a vasúttól, mely az árú megérkezése utáni időben a megérkezéskor már romlott árú romlásának az árverés napjáig való fokozódása állal előállott, és ezt a kárt is csak annyiban követelheti, amenynyiben azt alperes hibája okozta. Az ügy ily állásában a kir. ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmét részben alaposnak találta. A megállapított nem vitás tényállás szerint ugyanis alperes — bár az árú megérkezéséről azonal értesített czimzett az árút a fekbérmentes határidő lejártáig, 1903 évi január 21. napjának