Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

^4 Budapesti kir. ítélőtábla. jogszabály megsértésével vonta le azt a következtetést, hogy felperes az A), alatti számlában megjelölt árúnak vételárát alperestől jogszerüleg nem igényelheti. Mert a K. T. 49 §-a szerint az üzletvezető által megkötött ügylet akkor is a íőnök nevében megkötöttnek tekintendő, ha az világosan nem a főnők nevében köttetett, de a fenforgó körülményekből s nevezetesen: a szerződő felek akaratából az tűnik ki, hogy az üzletvezető az ügyletet főnöke nevében kötötte. Ennek megállapításánál kétségtelenül figyelembe veendő az a körülmény, hogy az üzletvezetővel ügyletet kötő harmadik személy saját álláspontja szerint az ügyletet kivel szándékozik megkötni, vájjon a főnökkel-e vagy saját személyében az üzletvezetővel? Már pedig a fenforgó esetben a felebbzési biróság Ítéletében megállapított irányadó tényállásból nyilván az tűnik ki, hogy a szerződő felek akarata szerint a kereseti árúra vonatkozó vételügylet egyfelől a felperes, mint eladó, s másfelől az alperes, mint vevő között köttetett meg. A felebbezési biróság ugyanis tényül állapította meg Ítéletében, hogy felperes mintegy 8 éven keresztül állott a temesvári K.-féle timárüzlet tulajdonosával üzleti összeköttetésben, s hogy ezen idő alatt felperes a temesvári K.-féle timárüzlet részére váltóhitel mellett szállította az árúkat oly módon, hogy a váltókon alperes is kötelezettséget vállalt. Az említett timárüzletet a felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállás szerint az alperesnek férje: K. Gy. eredetileg a saját neve alatt, 1902 évi február hó 16-tól, tehát a kereseti árúnak 1902 évi deczember havában történt megrendelését megelőző időponttól kezdve azonban már alperes neve alatt, mint ennek üzletvezetője folytatta; s felperesnek az a tényállítása, hogy alperes őt az üzlet átvételéről nem értesítette: az irányadó tényállás szerint megczáfolva nincs, illetve nincs arra adat, hogy az alperes ennek az ellenkezőjét kérte volna megállapítani. Ebből a tényállásból a fenforgó körülményeknél fogva nyilvánvaló, hogy az eladó felperes, ki a kereseti árúk megrendelése előtt a szóban forgó timárüzlet tulajdonosával állott üzleti összekötetésben és mindig az üzlet részére szállított árúkat s annak hitelezett, a kereseti árúkat is az említett üzlet részére kivánta szállítani, bár az üzlet tulajdonosának személyében a felperes tudta nélkül időközben változás történt is, hogy tehát a kereseti árú tekintetében a vételügylet a temesvári K.-féletimárüzlet tulajdonosának, s így alperesnek nevében megkötött-