Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 67 Felveti fizetés és előre adott jutalom a szolgálát jogtalan azonnali elhagyása esetében visszafizetendő. (1906 október 4. II G. 102. sz. a.) A kii*. Ítélőtábla: Az alperes a felebbezési bíróság ítéletének ama döntése ellen, mely szerint alperes, a felperes 200 korona havi fizetéséből 1904 augusztus 1-én öt koronát birság czimén jogtalanul tartott vissza: alaptalanul panaszkodik. Ez a döntés arra a ténymegállapításra támaszkodik, miszerint alperes a felebbezési tárgyaláson kijelentette, hogy arról nem kíván nyilatkozni, hogy bírságolási joga min alapszik, továbbá arra alapítja a felebbezési bíróság ezt a döntést, hogy nincs olyan alapszabályi vagy egyéb rendelkezés, melynek értelmében alperes az alkalmazottait mulasztásaik esetében megbírságol hatná. Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott azokra az anyagi jogszabályokra, melyek szerint a hallgatólagos megállapodások is kötelezők, s melyek szerint valamely jogviszonyban gyakorlatban lévő szokás ellen utólag nem tiltakozhatik az a fél, ki a jogviszonyba lépéskor vagy annak tartama alatt előtte ismeretessé vált szokásnak magát hallgatag alávetette. De ezen jogszabályok alapján alperes a szóban forgó döntést csak akkor támadhatná meg. ha a felebbezési bíróság ítéletében tényül volna megállapítva, hogy az alkalmazottaknak bírságolása az alperesnél szokásos volt, s hogy felperes erről a szokásról tudott - holott ezek egyike sincs megállapítva, az pedig tényül van megállapítva, s ezt a megállapítás az alperes sem támadta meg, hogy felperes akkor, midőn bírságolással fenyegették, ez ellen a 8 7. alatti levelében tiltakozott s tiltakozását a birságnak az 1904 augusztus 1-én kiszolgáltatott fizetésből történt levonása után nyomban, augusztus 2-án ismételte, a visszatartott öt koronának kiadását szorgalmazván. A szóban forgó döntést illetőleg alperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra a jogszabályra is, miszerint a kifogást tevőnek kell bizonyítania a kifogás alapjául szolgáló körülményt. Azonban alperes volt az, ki a perben vitatta, hogy a bírságolás nála szokásos és vitatta, hogy e szokás kötelező ereje felperesre is, e szokásról való tudomása alapján kiterjedt. A felebbezési bíróság tehát arra az álláspontra helyezkedvén, hogy ezen állításokat csak az alperes részéről való bizonyí5*