Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)
68 Bndapesti kir. ítélőtábla. tás esetén lehetne figyelembe venni, helyesen alkalmazta azt a jogszabályt, hogy az állító fél köteles állítását bizonyítani. Ellenben alapos az alperesnek abbeli panasza, hogy az öt koronának a felperes fizetéséből birság czimén történt levonása, utóbbit a szolgálatból nyomban való elhagyására s a felmondási időre járó fizetés követelhetésére nem jogosítja. Ugyanis — jóllehet ha az alkalmazó az alkalmazottja havi fizetésének vagy e fizetés jelentékenységgel biró részének kiadását megtagadná, ez mint a szerződéses teljesítés megtagadása s a szerződés lényeges megsértése a szolgálat nyomban való elhagyására elégséges és jogos oknak volna tekintendő — nem lehet ilykép minősíteni azt az eljárást, ha, mint a jelen esetben is történt, melyben a 200 korona havi fizetésből öt korona vonatott le, az alkalmazó a fizetésnek az egész havi illetményhez viszonyított csekélységénél fogva jelentékenységgel nem biró részét, a visszatartás indokának megjelölésével tartja vissza; az ilyen eljáráshoz, mely az alkalmazottra súlyos következményt nem hárít, nem lehet az alkalmazóra súlyos ama következményt fűzni, hogy az alkalmazott a szolgálatot rögtön elhagyhassa s a felmondási időre járó fizetését követelhesse; és pedig annál kevésbbé, mivel felperes előtt a jogtalan s általa tiltakozással fogadott bírságolás miatt a törvény rendes utján való orvoslat keresése nyitva állott, továbbá mivel felperesnek módjában állott a szerződéses viszony felmondása útján a bírságolás állandó ismétlődésének általa hangsúlyozóit veszélye ellen védekezni és mivel a bírságolás elleni tiltakozása őt az ellen, hogy a bírságolásba belenyugvónak tekintetnék, megóván, a bírságolásnak a felperes szükségletei kielégítését lényegesen befolyásoló, nagyobb mérvű alkalmazása esetében még mindig módjában állott, annak a végső mert az alkalmazóra súlyos eszköznek igénybevétele, hogy szolgálatát rögtönösen elhagyja. De nem lehet felperest a szolgálatnak azonnal történt elhagyására jogosítottnak tekinteni ama szempontnál fogva sem, mintha a bírságolás felperesre nézve lealacsonyító lett volna. Ugyanis a köztapasztalat szerint a bírságolás tisztviselőkkel szemben előfordul, így például a tisztviselők egy egész osztályára, a vasúti tisztviselőkre nézve, kiknek nagy része oklevéllel bir, intézményileg rendszeres alkalmazásban van, sőt cselédek irányában, kikkel szemben a ténylegesen okozott kárnak illetményükből való levonása szokott alkalmaztatni, elő nem fordul: ily körülmények közt pedig a birságo-