Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Rendszeres tárgymutató. Megállapítási kéréseiben oly tényeket kell felhozni, melyekből levonható az a jogi következtetés, hogy a jogviszony megállapítása a felperes jogos érdekeinek biztosítására szükséges. Gy. 393. 410. Létező általános magánjogi szabálynak ítéleti megállapítása a felek jogviszonyainak megóvására nem szükséges. D. 336. 350. Ha valamely magánjogi szabály érvényben állása a felek között vitássá válik is, konkrét jogsérelem orvoslásától függetlenül maga a jogszabály létezése vagy érvényben állása kereset útján birói döntés tárgyává nem tehető. D. 336. 350. Megállapítási kereset. Sz. 829. 839. 22. §. A beavatkozás. A per húzása-halasztása nélkül a perbehívási kérelem nem mellőzhető. D. 369. 377. Perbeli cselekményeket a mellék-beavatkozó csak fele érdekében s csak annyiban végezhet, a mennyiben azok a fél cselekményeivel ellentétben nincsenek. Gy. 397. 413. A perbehívott még az alperes védelmének elvállalása esetén sem tekinthető alperestársnak. K. 481. 485. A beavatkozási jog elismerése után a beavatkozó pertársnak tekintendő. Gy. 432. 435. A mikor a felperes a perbehívott marasztalását is kéri, a perbehívott a felperes ellenfelévé lesz. K. 481. 485. 23. §. A viszonkereset és a perbehivás. A felperes a viszonkeresetbe vett követeléssel szemben beszámítási kifogással ép úgy élhet, mint az alperes a felperesi követelés ellenében. Po. 736. 739. A beszámítás tárgyát képező összeg nem jöhet egy tekintet alá a viszonkereset összegével. K. 547. 557. Szav?tos mint pertárs. B. 290. 300. 27—30. §§. A pergátló kifogások. L. 1—2., és 1868. LIV. t.-cz. 53. §. a. A keresetnek költségekre leszállítása esetén is a bíróság hatáskörét megtámadó pergátló kifogásnak helye van. B. 247. 265. Nem pergátló ok az, hogy az alaptalanul indított büntető perben felmerült ügyvédi költséget a büntető biró még nem állapította meg. M. 583. 612. Pergátló kifogás útján nem érvényesíthető az, hogy a kárért elsősorban nem a község, hanem a tisztviselő felelős. Sz. 808. 813.