Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 9 7. A fél felelőssége a helyettesített ügyvéd díjáért és költségeért. (1906 deczember 7. I. G. 299. sz. a.) A kir. ítélőtábla: A felebbezési bíróság ítéletében meg van az állapítva, hogy az alperes által a S. S. elleni tőzsdeperben választott ügyvéde H. B. az alperes tudtával és hozzájárulásával bízott meg egy más ügyvédet az alperes e perbeli képviseletével, meg van az is állapítva, hogy az alperes értesült arról, hogy a perben őt a felperes jogelőde fogja képviselni és hogy az alperes a perben azután a felperesi jogelőddel levelezett és értekezett is. A felebbezési bíróság ezen megállapítása az iratokkal nemcsak megczáfolva nincs, de az alperes eskü alatti vallomásával megegyez, mert ebből kiderül, hogy H. B. az alperes előzetes tudomásával és így hozzájárulásával írta a felperesi jogelőd nevét a meghatalmazásba, az alperes felelősségének megállapításánál döntő eme tényállás a felülvizsgálati kérelem által megtámadottnak tekintendő ugyan, mert abban az alperes ezzel az előleges tudomás és hozzájárulás tekintetében ellentétes tényállást terjeszt elő, ez a támadás azonban ekként a tárgyalási jegyzőkönyv adataival megállapítva nem lévén, nem is jöhet figyelembe és így az 1893 : XVIII. t.-cz. 197. §-a alapján az ítéleti tényállás az irányadó. Ezen tényállásból ugyan jogilag az következik, hogy a felek akarata nem közvetlen, de helyettesítési meghatalmazásra irányult, a felek akarata tehát az volt, hogy a felperesi jogelőd mint H. B. helyettese járjon el és a közvetlen megbízás magában a felek közötti jogviszonyban csak színleg lett szerepeltetve, azonban az alperesnek ebből merített, az anyagi jog megsértését vitató panasza nem bír megállható alappal. Előre bocsájtva azt, hogy a felperes igényt az általa vitatott, a jogelőd díjazására az alperessel létrejöttnek állított szóbeli megállapodásra nem alapít, az ezen vitatott, de elejtett megállapodásból az alperes által levont következtetések tehát a per eldöntésénél figyelembe nem is jöhetnek, nem bír megállható alappal az alperes ama panasza, hogy a tulajdonképen H. B.-nak adott meghatalmazásból nem keletkezett oly jogviszony, a mely a felperesi jogelődnek a teljesített munka és felmerült költségből származó igényének érvényesíthetésére ellenében kereseti jogot