Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

472 Marosvásárhelyi kir. ítélőtábla. óvadékkal biztosított kötelezettség teljesítési határideje után bármelyik szerződő fél által indított per esetén, többet mint a szerződésszegés (nem vagy nem kellő teljesítés) folytán előállott és bíróilag már megállapított kár értéke, visszatartani nem lehet; mert arra, a kár Ítéleti megállapítása mellett többé sem jogszerű alap, sem szükség nincs. A felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy a 2 •/. alatti okirat szerint elvállalt s a kereseti összeggel, mint óvadékkal biztosított munkából, felperes, illetőleg jogelőde. R. A. 123 korona egyenértékű részt, még nem vagy nem megfelelően teljesített; felperest tehát e hiány munkateljesítésére kötelezte, a kitűzött határidőn belül nem teljesítés esetére pedig alperest az óvadékból visszatartható 123 korona megtartására jogosította. Ezzel a felek szerződési jogai és kötelezettségei minden irányban véglegesen szabályozva vannak. Alperes ezt az ítéleti döntést részint azon az alapon támadja meg, hogy végleges szabályozás tehető nem lett volna, mert a kár. a munka teljesítésére engedett határidőig a most ugyan 123 koronát tevő összegnél, még pedig csupán az addig nem teljesítés következtében nagyobbra emelkedhetik; minélfogva a kár nagysága csak a tényleg teljesítés után volna tüzetesen megállapítható: addig pedig az egész óvadék kiadására sem lenne kötelezhető; részint pedig alperes azon az alapon támad, hogy a felebbezési bíróság jelzett döntése, alperest az Optkv. 1153. §-ában gyökerező, a teljesítés vagy kárkövetelés között megillető választási jogában, nevezetesen is, a teljesítés kikényszeríthetésében meggátolta akkor: midőn sem az egész óvadék visszatartását meg nem engedte, sem a teljesítésre nézve az 1881 : LX. t.-cz. 222. §-át nem alkalmazta. Ezeket a panaszokat azonban alaposaknak és a felülvizsgálat szempontjából ügydöntőnek elfogadni nem lehet. Az az állítás, hogy a kár a teljesítés elkövetkeztéig nagyobbodhatik, puszta feltevésen alapul. Minthogy pedig alperes a perben nem mutatta ki. hogy e feltevésnek a teljesítendő munkák természetéhez képest figyelembe vehető alapja van: ennélfogva nincs kimutatva az sem, hogy a kárnak 123 koronában megállapítása jogszabály sértéssel történt volna. A kár nagyobbodásának puszta feltevésére tehát felülvizsgálati panaszt sikerrel megállapítani nem is lehet. Midőn ekként a felebbezési bíróság a megállapított kár kielégítésére a szükséges óvadékösszeget visszatartani, annak többi részét pedig felperesnek kiadni rendelte,