Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla. 467 4 köböl lóhere értékének, mindössze 467 korona 55 fillérnek megfizetésére is kötelezte. A felebbezési bíróság alpereseket e 467 korona 53 fillérben s kamatában is elmarasztaló Ítéletének meghozatalánál abból indult ki, hogy felperes, a kinek haszonbérleti joga nem volt bekebelezA^e, a haszonbérlet tárgyát még az 1904. évi termés beszedése előtt az új tulajdonosnak átengedni volt köteles. A felebbezési biróság ezt is tényállásként állapította meg. Az a kérdés azonban, vájjon felperes a haszonbérlet tárgyát az új tulajdonosnak átbocsátani volt-e kénytelen, nem ténykérdés, hanem jogkérdés. Ezért, habár M. L. felülvizsgálati kérelmében a tényállás megtámadására vonatkozó panasz előterjesztve nincsen, a felülvizsgálati biróság e részben az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §-ában kifejezett azt a rendelkezést, hogy a meg nem támadott tényállás, a felülvizsgálati bíróság előtt is irányadó, alkalmazhatónak nem találja, hanem ezt a kérdést M. L. alperesnek az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §-ának a) pontjára is alapított felülvizsgálati panasza folytán, mint jogkérdést tartja elbirálandónak. A felülvizsgálati biróság nem találja helyesnek a felebbezési biróság részéről ebben a kérdésben elfoglalt azt a jogi álláspontot, hogy felperes a haszonbérletet még az 1904. évi termés beszedése előtt az új tulajdonosnak átengedni tartozott volna. Mert az optk. 1120. §-a értelmében a vétel a haszonbérleti szerződést nem azonnal bontja, hanem ha a tulajdonos a haszonbérelt ingatlant másnak elidegenítené, a haszonbérlő — ha joga bekebelezve nincs is — a haszonbérletet csak kellő felmondás után tartozik az új tulajdonosnak átengedni. Kellő felmondás alatt az optk. 1116. §-a alapján 6 hónap értendő, mely 6 hónap a kifejlett gyakorlat értelmében, mindig a termés beszedése utáni időben, a gazdasági év leteltével jár le. Ezeknek a jogszabályoknak a megállapított és az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a szerint itt is irányadó tényállásra való alkalmazása pedig arra az eredményre vezet, hogy felperes, az alperesek és K. K. között 190i. évi májusban kötött adásvételi szerződés ellenére az 1904. évi buza-, rozsés lóheretermést is még egészben beszedhette. Az, hogy felperes ezt a jogát nem érvényesítette, beleegyezett, hogy az új tulajdonos az 1904. évi buza- és rozstermés felét megtarthassa, alperesekre hátrányos következményekkel nem járhat. Ezek szerint felperes keresetének, az 1904. évi buza- és rozstermés fele részére és a 4 köböl lóherevetésre vonatkozó részében nincsen megállható alapja. 30*