Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla. összeget a vételárba, nem felperes javára, hanem az őt terhelő vételárrészlet törlesztésére fordította. Minthogy pedig ebben az irányban ténymegállapítás a felebbezési bíróság Ítéletében nincsen, vagy legalább abból a birtokra helyezett döntés folytán ki nem olvasható, s minthogy a kifejtettek szerint e nélkül az ügyet, az alkalmazandó anyagjogi jogszabályok szempontjából alaposan eldönteni nem lehet: a felebbezési bíróság Ítéletére az 1893: XVIII. t.-cz. 204. §-a második kikezdését kellett alkalmazni. 523. Kártérítés kocsinak árokba fordulásából származott testi sérülés alapján. — A kártérítés megosztása. Gondatlanság kérdése jogkérdés. (1905 november 28. G. 106. sz. a.) A kir. ítélőtábla: A felebbezési bíróság ítélete szerint a baleset ténykörülményei következőkben tekinthetők megállapítottnak : az utazásra indulás novemberi napon este 6 óra tájt történt s a baleset színhelyére a felek 8—9 óra körül érkeztek; az indulás ideje felperes rendelkezésére vezetendő vissza; a felek mindenike harmadik személy részéről figyelmeztetve volt, hogy olyan időben az utazás veszéllyel jár; alperes azon az úton, hol az a baleset történt, hogy a kocsi az útszéli árokba dőlt s felperes karját törte, azelőtt kocsival nem járt; felperes az utat ismerte; közvetlen a baleset előtt a kocsirúd élőjén volt lámpást a felek közös akarattal eloltották; az útszéli árok, melybe a kocsi beledőlt, az éji sötétben nem látszott; a földvári korcsma udvaráról kiindulva, a baróthi utat, melyre hajtani kellett s hol a baleset történt, homályosan látni lehetett; a kocsiúton a lovak a bal oldalon fekvő ároktól jobbra terelhetők lettek volna; alperes az árok körüli úthelyet előre meg nem vizsgálta; arról pedig nem tudott, hogy az árok az utig ér ki. Jelzett tényállásra tekintettel a felebbezési bíróság alperesnek kártérítési felelősségét, a szenvedett testi sértésért és következményeiért azon az alapon állapította meg, hogy úgy találta, hogy a baleset annak folytán állott be, mert alperes a hajtásban egy fuvarostól megkívánható gondosság rendes mértékét is figyelmen kivül hagyta, midőn elmulasztotta, hogy a lovakat az úton jobbra terelje, holott ezt meg-