Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)
458 Marosvásárhelyi kir. ítélőtábla. tenni tartozott s meg is tehette volna; s midőn népes községben, hid- és útszéli árok közelében, utak keresztezése helyén az általa nem ismert út előzetes megtudakolása nélkül hajtott. Az a kérdés: vájjon valamelyik felet, a kártérítés szempontjából beszámítás alá vonható gondatlanság terheli-e és mily mértékben? jogkérdés; mely a szabályszerűen megállapított tényekből levonható jogi következtetéseken alapul s felülvizsgálható. A kir. Ítélőtábla a megállapított ténykörülmények közül azt: hogy a felek oly sötétben utaztak, hogy az út mellett levő árok sem volt látható s ennek daczára a világító lámpát eloltották, az út helyi viszonyairól pedig előzetesen meg nem győződtek, alkalmasnak találta arra, hogy azokból a beszámítható gondatlanságra lehessen jogi következtetést vonni. E szempontból az a körülmény, hogy alperes a lovakat az úton inkább jobbra nem terelte, nem bir súllyal. Mert épen semmi adat nincs arra, hogy ennek más lett volna az oka, mint csupán az előbb jelzett gondatlanságra mutató körülmények. Tekintve már most, hogy az út helyi viszonyainak előzetes megvizsgálását, vagy az utat nem ismerő alperes által megvizsgáltatását kellő gondosság mellett felperesnek sem kellett volna elmulasztania; továbbá, hogy az oly késői és sötét időben utazás, mikor az út mellett íekvő árok sem vehető észre, szintén nem egyedül alperes gondatlanságára vezethető vissza; hanem mindkét fél terhére esik; s a világító lámpa eloltása is mindkét fél közös akaratával történt; vagyis, a gondatlanságra valló minden lényegesebb körülmény tekintetében a felek egyaránt hibásaknak látszanak: a kir. ítélőtábla a károsító balesetet nem egyedül alperes gondatlanságából, — hanem mindkét fél részéről egyaránt fennforgó mulasztás folytán bekövetkezettnek — s ennek alapján alperes kártérítési felelősségét habár az optkv. 1304. §-a értelmében, csupán a kár fele erejéig, megállapíthatónak találta. 524. Az örökös felelőssége az örökhagyó adósságaiért. Lemondás az örökségről a hitelezők hátrányára. (1906 január 16. 1905. G. 112. sz. a.)
