Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

450 Marosvásárhelyi kir. ítélőtábla. bizonyítékainak mellőzése jogszabály sértéssel történt. A felebbezési bíróság ugyanis, Ítéletéből kitetszőleg, az optkv. 916. §-ában benrejlő azt az anyagjogi szabályt, hogy színleg történt tulajdon átruházás, mint ilyen, s ha alatta valódi s komoly ügylet nem rejlik, — a foglaltató hitelezővel szemben is esetleg hatálytalan — a jelen perben, abból az alábbiak szerint téves felfogásból kiindulva mellőzte, hogy e szabályra való hivatkozást csak felperes és a végrehajtást szenvedő között tartja megengedhetőnek, de nem a végrehajtató alperessel szemben is, kit e tekintetben olyan harmadik jóhiszemű szerzőnek tekint, kivel szemben az átruházás színleges voltára hivatkozni nem lehetne. Azonban az 1881: LX. t.-cz. 89. 92 és 98. §-ai egybevetéséből világosan kivehető, hogy az úgynevezett tulajdoni igényper a végrehajtató ellen, ennek jóhiszeműségére tekintet nélkül indítható; s a végrehajtatónak a foglaláskor volt jóhiszeműsége csak a per költsége tekintetében lényeges; ellenben az igénykereset alapját képező jog érvényesítését a törvény a foglaltató jó- vagy rosszhiszeműségétől függetlenül engedi meg. Lényegében a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő közti viszony jellege az, hogy a végrehajtató a végrehajtást szenvedőnek csak azt a jogát foglalhatja le, mely jog valóban a végrehajtást szenvedőé ; a miből folyik, hogy igényperben a végrehajtást szenvedő jogán álló végrehajtató ellen minden oly igény érvényesíthető, a mely igény a végrehajtást szenvedő ellenében az igénylőt megilleti; érvényesíthető tehát az átruházás színlelt voltára fektetett igény is. Hogy ez az igény mennyiben nyugszik turpis causán, annak eldöntése a kérdés érdemére tartozik. A részvényekre nézve, a K. T. 1875. XXXVII. t.-cz., melynek 299. és 300. §-ára a válaszirat szintén tévesen hivatkozik, nem tartalmaz semmi olyan rendelkezést, mely a részvények jóhiszemű foglaltatója javára, az igénylővel szemben valami kivételt létesítene, s nevezetesen, hogy a részvények színleges átruházójának igényét, a végrehajtatóval szemben ennek jó- vagy rosszhiszeműségétől tenné függővé. A törvénynek ily irányú rendelkezése vagy ily jogfelfogás különben annál kevésbé lenne indokolt, mert az a végrehajtatót harmadik személy világos kárára nyilvánvalóan jogtalan gazdagodáshoz juttatná; a mi pedig általános érvényű egyetemes jogszabályba ütközik. Minthogy épen ebből folyölag a végrehajtató sohasem tekinthető olyan harmadik