Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

412 Kassai kir. ítélőtábla. peres felülvizsgálati kérvényében ezt az Ítélkezést azért támadja meg, mert az törvénybe ütközik, jelesül az 1877 : XX. t.-cz. 190. §-ának rendelkezésébe. Ez a panasz azonban merőben alaptalan. Mert az 1877 : XX. t.-cz. 190. §-ában, mint általában e törvény II. részének egész II. fejezetében az árvaszékeknek szervezete van szabályozva és az van kimondva, hogy az árvaszék önálló hatóság és mint ilyen önálló testületet közvetlen felelősség terheli. Ez a rendelkezés azonban nincs ellentétben az 1886: XXI. t.-cz, 91. §-ának rendelkezésével, sőt az e §-al kapcsolatos 89. §-ban tüzetesebben van szabályozva az 1877 : XX. t.-cz. 190. §-ában általánosságban kifejezésre jutott felelősség, a menynyiben az 1886 : XXI. t.-cz. 89. §-a félreérthetlenül rendeli, hogy az árvaszéki tisztviselő, illetve a társas halóságnak a határozat hozatalában részt vett tagjai teljes kártérítéssel tartoznak mindazért a vagyoni hátrányért, a mit akár cselekvésök, akár mulasztásuk által szándékosan vagy gondatlanságból magánfélnel: okoztak. A felperes tehát olyan törvényhelynek a megsértését panaszolja, a mely nem a törvényhatóságnak, hanem az árvaszéknek a vagyoni felelősségéről intézkedik, az azonban a jelen perre nem alkalmazható, mert e helyütt az árvaszéknek tagjai perben nem állanak és nincs tényállásként megállapítva, hogy az árvaszéknek a károsító határozat hozatalában részt vett tagjai kipuhatolhatok nem volnának; helyesen határozott ezért a kir. törvényszék, a mikor az ebben az esetben egyedül irányadó 1886 : XXI. t.-cz. 91. §-a alapján kimondotta, hogy Zemplén vármegye törvényhatósága a törvényes előfeltételek hiánya miatt ez idő szerint vagyoni felelősségre nem vonható s a kereset alaptalan. (1906 ápr. 17. G. 19. sz. a.) 478. Az alperes egyebek közt azt panaszolja, miként a felebbezési bíróság eljárási szabályok mellőzésével állapította meg tényként, hogy alperes a vadsertéseket tenyészti. Ez a panasz alapos. Mert a felebbezési bíróság ezt a tényt a tanúvallomásokra és köztudomásra hivatkozva a nélkül állapította meg, hogy a S. T. 64. §-ában foglalt kötelező eljárási szabálynak megfelelően kifejtette volna, hogy a kérdéses tényt mely tanukkal találta bizonyítottnak és a részben ellentétesen vallott tanuk közül melyek vallomását és mi okból nem vette figyelembe. Ezen felül a tenyésztés