Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Kassai kir. Ítélőtábla. 411 bizonyította volna, hogy alperes és neje őt a vétel alkalmával megtévesztették és oly területet is eladtak neki, a mit nem bírtak és a mi a szomszéd területhez tartozott. Ily megtévesztést azonban a felperes nem is állított, sőt a közte s az alperes között létrejött adás-vételi szerződéssel éppen azt bizonyította, hogy a mostani alperes csupán azt a területet adta el a felperesnek, a mit tettleg birt. Ily körülmények között tekintettel az 1893 : XVIII. t.-cz. 64. §-a második bekezdésének ama rendelkezésére, a mely szerint azok a jogszabályok, a melyek szerint valamely ténykörülmény valónak tartandó, a, bizonyítékok szabad mérlegelésénél figyelmen kívül nem hagyhatók; a kir. törvényszék a most idézett §-ban előírt ezt a kötelező eljárási szabályt sértette meg, a mikor a jelen perben kivett tanúvallomások alapján megdöntötte az előző perben Ítélettel megállapított tényállást ; mert az itélt dolog a fennálló anyagi jogszabályok szerint valónak tartandó, mindaddig, a míg perújítás útján megváltoztatva nem lett, a, mi nem történt. E szerint elesik a szabályellenesen megállapított az a tényállás, hogy az alperes azt a teriiletet is eladta a felperesnek, a mit ez F. J.-nak kiadni kényszerült, e tényállás elestével pedig nem forog fenn oly ok, a, mely miatt az alperes kártérítéssel tartoznék a felperemek, és nincs alapja a felperes keresetének. (1906 ápr. 17. G. 17. sz. a.) 477. A kir. törvényszék a felperest az elsőrendű alperes (a vármegye közönsége) irányában támasztott keresetével azért utasította el, mert az 1886: XXI. t.-cz. 91. §-a szerint a törvényhatóságot csak fokozatos vagyoni felelősség terheli a tisztviselői által okozott károkért, mely felelőssége csak akkor áll be, ha a tisztviselő az okozott kár megtérítésére köteleztetett ugyan, de vagyontalansága miatt az rajta be nem hajtható avagy ki nem deríthető, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak, a felperes azonban a vármegye árvaszékének azokat a tagjait, a kik a reája sérelmes határozat hozatalában résztvettek — perbe nem vonta, nem igazolta, hogy e határozat hozatalában résztvett árvaszéki tagok kipuhatolhatok nem volnának, még kevésbbé azt, hogy azok vagyontalanok lennének: annálfogva az elsőrendű alperes vagyoni felelősségének megállapításához a törvényes előfeltétel hiányzik és a nélkül a keresetnek törvényes alapja nincs. A fel-