Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

410 Kassai kir. ítélőtábla. felek nevezett tanút kölcsönösen megbízták, hogy közöttük a számadást ejtse meg és állapítsa meg, hogy ki-ki a másiknak mivel tartozik, ós hogy alperes a G. által megállapítandó leszámolás eredményének magát eleve alá vetette. Ekként a peres felek követeléseik kölcsönös leszámolására oly kötelező magánegyességet kötöttek, a melytől egyoldalúan eltérni alperesnek jogában nem áll. Felperesnek ez a panasza azonban nem alapos; mert: a G. M. szentélyében történi megállapodás, figyelemmel a megbízás körülményeire és tartalmára, másnak mint választott birói megbízásnak nem tekinthető, már pedig ez csak abban az esetben volna joghatályosnak elfogadható, ha a felek az 1868 : L1V. t-.cz. Ill-ik fejezetében a választott bíróság megalakulására s annak eljárására vonatkozó törvényes szabályokat betartották volna, ez pedig egyáltalában meg nem történt, ennek hiányában tehát a G. M. eljárása és Ítélete csak abban az esetben volna a felekre kötelező, ha azt a felek utólagosan is elfogadták volna és azt a magánjogi egyesség hatályával felruházták volna. A felebbezési bíróság ténymegállapítása szerint azonban ez az eset fenn nem forog, mert az alperes G. M. tanú vallomása szerint nyomban kijelentette, hogy a tanú döntését magára nézve kötelezőnek el nem ösmeri. (1906 ápr. 24. G. 14. sz. a.) 476. Az 1904. Sp. II. 87. számú sommás perben a most felperesként fellépett U. M.-ra nézve jogerős ítélettel tényként lett megállapítva, hogy a vázrajzon feltüntetett azt a területet, a mely az 1, 2, 3, 4, 5 betűkkel jelölt vonal és az A), B), C), D) betűkkel jelölt vonal között elterül, U. M. jelenlegi felperes önhatalmúan elfoglalta F. J.-tól; meg lett állapítva, hogy U. M. ezt a területet a jelenlegi alperestől és nejétől nem vette, hogy a felperes vétele idejében azt a mostani alperes nem használta. Ez az üéleti kijelentés mindaddig, míg perújítás útján megváltoztatva nem lesz, a jelenlegi felperessel szemben ítélt dolgot képez. A mikor tehát a jelen perben a felperes tanukkal azt kivánta bizonyítani, hogy az előző perbeli Ítéletnek megállapítása helytelen, és alperes eladta a felperesnek azt a területet is, a mi F. J. tulajdonának nyilváníttatott, azzal az előző perbeli ténymegállapításnak megváltoztatását czélozta, a mi az itélt dologgal szemben csak abban az esetben foghatna helyt, ha a felperes