Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

20 Budapesti kir. Ítélőtábla. zésével hozta meg Ítéletét. Megsértette nevezetesen első sorban azt a jogszabályt, hogy az erkölcstelen tartalmú vagy a közrendbe ütköző szerződés semmis, a midőn alperest az A) alatti, a jó erkölcsökbe s a közrendbe ütköző szerződés alapján marasztalta. Kétségtelen, hogy az A) alatti szerződés azon pontjai, melyekben alperes arra kötelezte magát, hogy a kiképzés befejeztével csak a felperes tudtával és beleegyezésével és csak az általa kijelölt színházhoz fog szerződni, s mely szerint felperes abban az esetben, ha alperes a felperes tudta és akarata ellenére kötne szerződést, jogosítva van a szerződést megsemmisíteni vagy alperestől kötbért követelni, alperes személyét megkötik és vállalkozási szabadságában korlátozzák, de felperes nem az ezen pontokban részére biztosított jogok valamelyikét kívánja a jelen perben érvényesíteni, hanem azt a követelését, mely őt ugyanezen szerződés 3. pontja szerint alperes ellenében a kiképzés költségeinek megtérítése tekintetében illeti. Ez a követelés pedig a szerződés egyéb, esetleg megtámadható rendelkezéseivel összefüggésben nincsen, azoktól függetlenül elbírálható, mert a kir. Ítélőtábla is helyesnek találja a felebbezési bíróságnak az általa kifejtett és e helyütt egész terjedelmükben elfogadott indokokból azt a jogi álláspontját, hogy ha valamely szerződés részben tartalmaz is semmis, bíróilag nem érvényesíthető kötelmet, ez nem érinti a szerződés egyéb érvényes részeit és nem zárja ki az ezeken alapuló követelések érvényesítését. A jelen perben tehát az a döntő kérdés, hogy érvényes-e az olyan szerződéses megállapodás, mely a tanítási díj ellenértékét az ennek befejezésétől számított bizonyos éveken át elért jövedelem meghatározott százalékának lekötésében állapítja meg. A kir. ítélőtábla azt találta, hogy az ilyen szerződés általában véve nem tekinthető érvénytelennek, mert azt sem tételes törvény nem tiltja, sem a jó erkölcsökbe vagy közrendbe nem ütközik. A birói gyakorlat által elfogadott jogszabály ugyan, hogy a jövőbeli vagyonnak vagy hányadrészének átruházására vonatkozó szerződés semmis, de jelen esetben nem ily vagyon átruházásáról van szó, hanem azon költségek megtérítésének egy módjáról, melyeket felperes alperes művészi kiképeztetése czéljából az utóbbi részére előlegezett.