Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

16 Budapesti kir. ítélőtábla. A felebbezési bíróság: Az 1881 : LX. t.-cz. 60. §-ának ama szövegezéséből, hogy nz első bekezdésben az [54—59. §§-okban foglalt rendelkezésekkel ellenkező egj^ezményeket és lemondásokat nyilvánít hatálytalanoknak, következik, hogy a második bekezdésben ez a kitétel • «a fizetésre kieszközlött végrehajtás) vonatkozik egyaránt mindazokra, a kiknek fizetéséről az 54. §. szól s így a 60. §-nak az áthelyezésre, magasabb fizetésbe való lépésre és az előléptetésre vonatkozó rendelkezése nem magyarázható úgy, hogy az csak kizárólag az állami, vagy a törvényhatósági vagy a községi szolgálatban való áthelyezésre vagy előléptetésre vonatkozik, hanem oly értelemmel is bír, hogy a mikor a tisztviselő egyik közhatóság szolgálatából a másik hatóság szolgálatába lép olyképen, hogy előbbi szolgálatában biztosított nyugdijigénynyel lép át, akkor is az előző hatóság szolgálatában élvezett javadalmára vezetett fizetés az utóbbi szolgálatból folyó fizetésére is kiterjed. Annál inkább helyes ez az álláspont, mert ugyancsak a 60. §. szerint a fizetésre kieszközlött végrehajtás a nyugdíjra is kiterjed, e rendelkezés pedig foganatba sem volna vehető a fenti esetben, ha a szerzett nyugdíjigény megtartásával az állami szolgálatba átvett törvényhatósági tisztviselőnek utóbbi minőségében élvezett fizetésére vezetett végrehajtás az állami szolgálatba való átlépés után is hatályát meg nem tartaná. (Budapesti kir. törvényszék 1905 szeptember 6. I. D. 371.) A kir. Ítélőtábla: Alaptalan a felülvizsgálati kérelem azon egyedüli panasza, hogy a felebbezési bíróság az 1881 : LX. t.-cz. 60. §-ának helytelen értelmezésével mondotta ki azt, hogy a tisztviselő fizetésére kieszközölt végrehajtás akkor is megtartja hatályát, ha a közhivatalnok egyik hatóságtól a másik hatóság kötelékébe neveztetik ki. A felebbezési bíróság által elfoglalt álláspont jogi indokolását e helyütt is mindenben elfogadva, helyesnek kell felismerni ezt a felfogást még azért is, mert a hivatkozott 60. §. 2-ik bekezdésében azok az esetek felsorolása, a melyekben a fizetés letiltása nem veszti el hatályát, nem kimerítő s a törvény ezen intézkedésének az volt a czélja, hogy az ismételt végrehajtások foganatosítása körül felmerült költségek mellőztessenek, következéskép mindazon esetekben, a melyekben az ismételt végrehajtás elkerülhető, ez a rendelkezés ki van terjesztve, már pedig az új szervezéssel törvény alapján történő kinevezés is, a melylyel ugyan a felperes adósa más hatósági szervezetbe lépett, ilyen esetnek tekintendő. De ettől eltekintve, az 1902:111. t.-cz. 14. §-a szerint az akkori szervezéssel a megyei pénztári tisztviselőket egyelőre ideiglenes szolgálattételre átvette az állam, ez az új szolgálat tehát az előbbi szolgálat szakadatlan folytatásának tekintendő, a minek következményekép a régi