Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Budapesti kir. ítélőtábla. 15 számított volna arra, hogy alperes, összes ügyeinek vitelével őt fogja megbízni, ámde a jelen esetben alperes kötelező Ígéretéről van szó, a mely mint az Írásbeli szerződéssel nem ellenkező, annak kiegészítő részévé vált. Ennek a megállapodásnak figyelembe vételét tehát nem zárja ki az Írásbeli szerződéssel egyidejűleg létrejött szóbeli megállapodásra vonatkozó fentjelzett jogszabály. A megállapodás a jó erkölcsökkel, az ügyvédi megbízás alapelveivel, s az ügyvéd és megbízó közti bizalommal sem ellenkezik. Nem ütközik törvényes tilalomba az ügyvédi járandóságokra vonatkozó, a félnek átadandó összes ügyeire kiterjedő megállapodás. Ennek az alapja épen a bizalom volt, mert csak erre vezethető vissza az összes ügyek átadására vonatkozó készség, s az ennek alapján létrejött megállapodás, a mely a hivatkozott t.-cz. 42. §-át sem sértette, mert egyáltalán nem állotta útját annak, hogy alperes felperestől a megbízást bármikor megvonja, a megállapodás be nem tartásának csak az volt és lehetett a következménye, hogy viszont felperes is szabadalt elvállalt kötelezettsége alól. Minthogy pedig a meg nem támadott ténymegállapítás szerint alperes a 27. alatti kiállítása után a felperest egyetlen újabbi per vitelével sem bizta meg, a felebbezési bíróság anyagi jogszabály megsértése nélkül mondta ki, hogy a 27. alatti megállapodás hatálya felperesre nézve is megszűnt, s hogy ekként felperes járandóságát, tekintet nélkül a 27. alattira követelheti, a melyhez való jogát a felebbezési biróság Ítéletében megjelölt levél szerint fenn is tartotta. 11. A közhivatalnok fizetésére kieszközölt végrehajtás akkor is megtartja hatályát, ha a közhivatalnok egyik hatóságtól a másik hatóság kötelékébe neveztetik ki. Í1906 január 19. 1905. I. G. 374. sz. a.) Tényállás: A felperes vármegyei pénztári tisztviselő fizetésére végrehajtást vezetett; a vármegyei tisztviselőt a megyei pénztárak államosításával átvévén az állam, a felperes az államkincstártól járó fizetés kiadását kérte az előbbi foglalás alapján s kérelme sikerre nem vezetvén, a kincstár ellen pert indított. A felebbezési biróság a kincstárt marasztalta.