Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

Kolozsvári kir. Ítélőtábla. 489 peres köteles volt volna az 550 K vételárból'300 koronát sürgönyileg, tehát azonnal, július hó 17-én elküldeni, a hátrálékot szállításkor utánvételezve megfizetni; felperes azonban csak július hó 20-án és csupán 200 koronát küldött. A kir. Ítélőtábla helyesnek itéli a felebbezési biróság által vont ama jogi következtetést, hogy peresfelek között a vételügylet az 1875: XXXVII. t.-cz. 315., 318. és 330. §§-ai értelmében a felperes ajánlata szerint jött létre. Nem alapos tehát felperesnek a S. E. 185. §. 1. a) pontjára alapítottnak látszó az a panasz, hogy a kir. törvényszék anyagi jogszabályt sértett akkor, a midőn őt a 200 K megitélt összeget felülhaladó keresetével elutasította, mert felperesnek a K. T. 319. és 3W. §§-ára való hivatkozása téves, minthogy a késedelmesen küldött 200 K által nem új ajánlatot tett, hanem a létrejöttnek vélt szerződést a maga részéről késedelmesen és nem is a megállapított feltételek szerint teljesítette és másfelől a felebbezési biróság Ítéleti indokolásából nem tűnik ki, mikép bizonyítva lenne, hogy peres felek állandó üzleti összeköttetésben állottak volna; abból a tényből pedig, hogy alperes zsákok árában neki adósa volt, a kir. ítélőtábla az üzleti összeköttetést megállapíthatónak nem találja; tehát felperes a szerződés szerinti kötelezettségének teljesítésében késedelembe esvén, a K. T. 352. §-a értelmében alperes törvényben gyökerező jogánál fogva elállhatott a szerződéstől, a mit meg is tett, a midőn a burgonyát nem szállította. Az alperes eladónak a K. T. 354. §-a értelmében a felperes vevőt értesítenie kellett volna arról, hogy a szerződéstől elállani kíván, de ennek elmulasztása csak azt vonta maga után, hogy felperes teljesíthette volna elvállalt kötelezettségét, a mi azonban be nem következett. A törvényszék helyesen minősítette a felperestől küldött 200 koronát vételárrészletnek, mert a felek megállapodásából nyilván következik, hogy azt az összeget nem foglalónak kívánták tekinteni. Ezek alapján helyesen mondotta ki a kir. törvényszék, hogy felperes az általa adott 200 koronán felül kár és foglaló részösszege (200 K) iránt kereseti joggal nem birt. (1905 január 23. 1904. G. 163. sz. a.) 554. Igénylő felperes a S. V. végrehajtást szenvedő elleni három rendbeli kielégítési végrehajtás rendén lefoglalt pénztárellenőrzőkészüléket a tulajdonjog fentartásával adta volt el végrehajtást szenvedettnek: ezt a pénztárellenőrző-készüléket az igénykereset