Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

488 Kolozsvári kir. ítélőtábla. adósságára nézve biztosításul szolgáljon. Az ily ovadéklevél csak a nyújtandó hitel határát van hivatva megállapítani, azt azonban, hogy e határon belől a tényleges adósság mily összegű, a tartozást megállapító vonatkozó okmányok bizonyítják. Ennek folyományaként az ily ovadéklevél egyenes kötelezettséget nem alapít s a felek mindenkori elhatározásától függ a keletkező kötelezettség alapja. Peresfelek az óvadéklevélben biztosított határon belől a tényleges adósságot váltókölcsön formájában állapították meg; már pedig a váltótörvény értelmében váltókölcsön esetén a váltó lejárata utáni időre csak 6%-os kamat érvényesíthető. Alperest ez okból a váltó lejárata utáni időre a törvényes 6%-on felül még 2%-os kamat nem illetheti az óvadéklevélben foglalt előleges kikötés mellett sem. Figyelemmel már most arra, hogy felperesek az okmányok kézhez kaphatása czéljából kényszerítve voltak nemcsak a sommás váltó végzésben meghatározott 6%-os, hanem az «Ardeleana» pénzintézet által követelt további 2%-os kamatot is kifizetni s minthogy az ily módon eszközölt fizetés teljesítésekor a fizetés tekintetében jogi tévedésben voltak s az optkv. 1431. §-a értelmében az ekként eszközölt fizetést visszakövetelhetik: a kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelem ide vonatkozó részét alaposnak találta, mert a kir. törvényszék — a fent kifejtettekre tekintettel — anyagi jogszabályt sértett akkor, a midőn a váltótörvény határozott rendelkezései ellenére a már jelzett ovadéklevél alapján fölvett 2%-nyi több kamat iránti igényével felpereseket elutasította, (1904 deczember 5. 1904. G. 141. sz. a.). 552. Ama kérdés, hogy a perbeli költség melyik fél által viselendő, illetve, hogy a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők-e vagy sem? nem alaki, — hanem anyagi jogszabály — kérdés. (1905 január 9. 1904. G. 157. sz. a.)553. A felebbezési bíróság ítéletében tényként nyert megállapítást, hogy felperes 1904 július hó 16-án ajánlattételre hívta föl az alperest egy waggon burgonya eladására és alperes ugyanaz nap hasonlóképen sürgönyileg és a feltételeket részletezve ajánlatát megtette, melyet július hó 17-én feladott sürgönyével felperes elfogadott. A felperes által elfogadott ajánlat feltételei szerint fel-