Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

Kolozsvári kir. ítélőtábla. 487 tárgyalási díja csak 15 koronában az okból lett megállapítva, mert a mai napon az 1904. G. 133. sz. ügyben is eljárt és tárgyalási (Uja megosztatott Dr. Ö. L. pedig ügyvédjelölt által helyettesíti ette magát s ez okból volt részére mérsékelt díj megállapítandó. (1904 november 2.1. 1904. G. 134. sz. a.). r>.>0. A felebbezési bíróság megállapította, hogy az alperesi jogelőd és az alperesek a haszonbérleti szerződés 15. ^-ából folyó ama kötelezettségüknek, hogy a haszonbérleti idő első négy éve alatt a haszonbéri szerződés kötése idejében voll istállót 40 drb szarvasmarha befogadására sajátjukból átalakítják, eleget nem tettek. A szerződés 21. pontja szerint a haszonbérbeadó az általa elvállalt kötelezettségek elmulasztásából eredhető károkért a haszonbérlőnek teljes kártérítéssel tartozik ugyan, de a kir. törvényszék ténymegállapítása szerint felperesnek a szóban forgó kötelezettség elmulasztása okából kára nem származott; következően nem sértett a kir. törvényszék anyagi jogszabályt akkor, a mikor felperest keresetével elutasította, mert az a körülmény, hogy a szerződési kötelezettség meg lett sértve, csak akkor szolgálhat kártérítés alapjául, ha az ellenfélnek valóban kár okoztatoit. (1904 november 28. 1904. G. 137. sz. a.). 551. A kir. törvényszék a felebbezési tárgyalás rendén felperesek által becsatolt, azonban később visszavett ovadéklevél harmadik pontja alapján azt állapította meg, hogy felperesek kötelezték magukat az esetre, ha késedelembe esnek, 8%-os kamat megfizetésére, azt pedig, hogy eme föltétel bekövetkezett, a sommás váltóper iratai igazolják s bár váltói úton alperes javára 6°/onál magasabb kamat meg nem állapíttatott, alpereseknek a szerződő felek közös akaratával megállapított 8%-os kamatra magánjogi igénye fennállott s ehhez képest alperes felperesektől 8%-os kamatot jogosan vett föl, s annak visszafizetésére alperest azért nem kötelezte. A kir. ítélőtábla azonban azt a jogi álláspontot fogadta el, hogy a már érintett ovadéklevél nem egy íix adósság biztosítására adatott ki, hanem az — még a beperesített váltók kelte előtt hitel nyitás czéljából azért állíttatott ki, hogy az az ovadéklevélben írt összeg erejéig felpereseknek az igénybe vett hitel szerint változó