Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

486 Kolozsvári kir. ítélőtábla. hivatkozással kölcsön czimén indította. Az első tárgyaláson kifejezést adott annak, hogy a kereseti összeg mely körülmények között adatott alperesnek, fölhozván, hogy alperes 1899. évben felperestől, mint M. G. hagyatéka gondnokától kölcsön kért 820 koronát azon reményben, hogy azon összeget édes atyja a kapandó örökrészbe be fogja számítani. Eskü alatti kihallgatása alkalmával azt vallotta ugyan, hogy a 820 koronát nem kölcsön, hanem mint id. B. J. meghatalmazottjának adta örökrészébe az alperes kezé hez. A kir. törvényszék ténymegállapítása szerint pedig alperes atyja: id. B. J. soha sem bizta meg felperes B. K. J.-t (a felperest) arra, hogy M. G. hagyatékából az ő részére alperes B. Gy.-nak pénzt adjon; már pedig bizonyítottnak vett tény az, hogy alperes B. Gy. felperestől egy izben 620 koronát sajátkezűleg és 200 koronát a felesége útján kézhez kapott, de hogy emez összeget alperes csakugyan atyjának adia volna át, vagy hogy atyja érdekében használta volna fel, nem is állította, sőt id. B. J. ama ténykedésével, hogy a hagyatékból reá eső részt fölvette : az ellenkező tűnik ki. Ezek egybevetése után kétségtelen, hogy felperes arra alapította keresetét — s az alapot a felebbezési tárgyaláson sem változtatta — hogy alperesnek 820 koronát, ebből 200 koronát alperes neje útján, abban a reményben adott át, hogy azt az összeget az alperes édes atyja az M. G. hagyatékából a felperestől, mint hagyatéki gondnoktól kapandó örökrészébe be fogja számítani. Készpénzbeli követelésnél a kereseti jogczím annak a jogügyletnek, vagy ténynek a megjelölése, a miből az adósnak kötelezettsége keletkezett s a melynek alapjául szolgáló ténykörülményeknek a megjelölése elegendő a fél részéről és a bíróságnak a feladata az érvényesített követelés alapját az anyagi jog szabályainak megfelelően, esetleg a féltől eltérően jogilag minősíteni. A fentiekből ugyan az következik, hogy a felebbezési bíróság által megállapított kölcsön szerződés (optkv. 983. §.) nem forog fenn, de miután felperes a kereseti összeget, mint az id. B. J.-t örökrész fejében megillető összeget beszámítás reményében űzette ki a nevezett fiának, és miután a felebbezési bíróságnak az iratokkal összhangzó ténymegállapítása szerint az id. B. J. szóban forgó örökrésze által a teljesen kiegyenlíttetett, tehát az alperestől kézhez vett összeg tévedésből szolgáltatott át, felperest az optkv. 1431. §-a értelmében a visszakövetelési jog megilleti. A képviseleti költségek az 1868 : LTV. t.-cz. 252. §-a alapján nyertek megállapítást, még pedig dr. P. J.