Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

Kolozsvári kir. ítélőtábla. 483 tólag is lehet nyilvánítani oly cselekmények által, a melyek minden körülmények megfontolása mellett az abban való kétkedésre minden észszerű okot kizárnak. Ezek szerint kétségtelen, hogy oly concludens tények forognak fenn, a melyek alapján megállapítható, hogy a felperes és az újabbi szolgálatadó között hallgatólag ugyanaz a szerződés — a maga egészében — jött létre, a minő volt közte és az előbbi szolgálatadó között és így jogszabálysértés nélkül utasította el a felebbezési bíróság felperest a három havi felmondási időt meghaladó további három hóra eső illetmény iránti keresetével. (1904 október 31. 1904 G. 121. sz. a.) 546. A kir. ítélőtábla az 1903. Sp. II. 698/3. számhoz hiteles másolatban csatolt közgyűlési jegyzőkönyv alapján bizonyítva látja. hogy alperesek felperessel szemben, mint a meregyei úrbéres közönség meghatalmazottai jártak el, kétségtelen továbbá, hogy az ügylet megkötése körül az 1898 : XIX. t.-cz. 36. §-ának rendelkezései be nem tartattak; minélfogva az az ügylet perfectuáltnak nem tekinthető, az pedig nem vitás peres felek között, hogy alperesek felperestől kifejezetten az ügylet megkötése körüli eljárásukért s a lentiek szerint annak a felettes hatóság által történt jóváhagyása előtt díjazást fogadtak el. Tekintettel arra, hogy az osztr. ptkv. 1013. §-a szerint tiltva van a meghatalmazottnak a meghatalmazó beleegyezése nélkül az ügykezelés tekintetében harmadik személytől ajándékot elfogadni, ily beleegyezés létezését pedig peres felek nem is vitatják; tekintettel továbbá arra, hogy a 800 K díj jelen esetben logikailag csakis oly vételből adottnak vélelmezhető, hogy az ügylet perfectuálásánál alperesek felperes javára és meghatalmazójuk hátrányára ténykedjenek, kétségtelen, hogy peres felek között a díjazás folytán tiltott, a jó erkölcsökbe ütköző kötelmi viszony létesült, a mely épen ez okból birói oltalomban nem részesíthető, figyelemmel végül arra, hogy az osztr. ptkv. 1174. §-a értelmében az, a mi tilos cselekmény eszközlésére adatott, vissza nem követelhető, a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg az által, hogy mindezek daczára felperes kereseti jogát megállapította s — bár bizonyítást is nyert, hogy alperesek az ügylet nem perfectuálása esetére a kapott 800 K visszafizetésére magukat kötelezték — alpereseket a kereset értelmében marasztalta. Tekintettel arra. hogy az a kötelmi viszony, a melyre felperes keresetét alapította, 31*