Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)
482 Kolozsvári kir. ítélőtábla. 544. A törvényszék azt a tényállást állapította meg, hogy azok az ingóságok, a melyeket alperes lefoglalni szándékozott, felperes tulajdonát képezték, s hogy azok végrehajtást szenvedő férjének voltak bizományba adva, továbbá, hogy felperes a szándékolt végrehajtás megakadályozása végett tette letétbe a kereseti összeget, minek folyományaként ez az összeg a lefoglalni szándékolt ingóságokat helyettesíti s a letétel folytán arra végrehajtató végrehajtási zálogjogot nyert. Tekintettel ama körülményre, hogy a végrehajtási jegyzőkönyv szerint az abban említett sátorban való foglalás elhárítása czéljából a pénznek felperes részéről a birói kiküldött kezéhez a követelés fedezésére birói letétbe helyezés végett történt lefizetése után végrehajtató fél képviselője kijelentette, hogy a foglalást és a becslést nem kívánja, kétségtelen, hogy a végrehajtató azokat az ingóságokat szándékozott lefoglalni, a melyek a kérdéses sátorban voltak s ebből folyóan felperes keresettel helyesen lépeti fel végrehajtató ellen a letétbe helyezett összegnek birói zár alól leendő feloldása iránt annak igazolása mellett, hogy a kérdéses sátorban volt s lefoglalni szándékozott ingóságok nem végrehajtást szenvedő, hanem az ő tulajdonátképezik. (1904 november 28. 1904. G. 120. sz. a.) 545. Tényállás: A felperes három havi felmondási idő kikötése mellett szerződött gazdatisztje volt K. Ö.-nek, a ki uradalmát eladván, alperes a felperest szolgálatába fogadta, de 1903 augusztus 1-én három hóra felmondott felperesnek. Az ujabbi szolgálati viszonyra vonatkozóan telek között ujabb megállapodás nem jött létre és a felperes a keresethez csatolt levél által jogait a korábbi tulajdonossal kötött szerződésre alapítja. A kii*. Ítélőtábla: A felülvizsgálati kérelemben hangsúlyozott abból a körülményből, hogy felperesnek az alpereshez való szolgálatba lépése alkalmával felmondási idő ki nem köttetett, nem következik, hogy az 1900 : XXVTL t.-cz. 15. §-ának rendelkezése nyerne alkalmazást, mint a hogy ezt a felperes vitatja, mert az iratok szerint maga felperes is azt adta elő, hogy újabb megállapodás nem történt, ugyanazokat a javadalmazásokat nyerte továbbra is: az 1903. évi július havi illetményének lh-át az előbbi, Vs-aí az utóbbi szolgálatadó egyenlítette ki. Az oszir. ptkv. 863. §-a értelmében az akaratot nemcsak kifejezetten szavakkal, hanem hallga-