Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

474 Kolozsvári kir. Ítélőtábla. az az előadása, hogy ők a kárösszeg fizetésének teljesítését az eljáró főszolgabírónak közigazgatási végrehajtással való fenyegetése folytán tették, elfogadható alappal nem bír, mivel, ha való is, hogy a főszolgabíró a fenti kijelentést tette, az a lelki kényszer fogalmi körét meg nem állapítja; mert az csak akkor forogna fenn, ha a fenyegetés fontos érdek káros megsértését helyezi közvetlen kilátásba, s ha ez által valóban alapos félelem támadhatott volna a felperesekben az iránt, hogy ha a jogügylet nem létesül, őket jogtalan veszedelem fogja érni. A konkrét körülmények között azonban erről nem lehet szó, mert n kényszer-helyzet fenforgásának kérdése ténykérdés, és hogy a szabad akarat-elhatározást kizáró kényszer-helyzet fenforgott volna, a felebbezési bíróság ténymegállapításából ki nem tűnik. E szerint kétségtelen, hogy a vitatott kötelezettség elvállalása jogi hatálylyal jött létre. Ily körülmények között tehát tartozatlan fizetésről nem lehet szó, mert tévedés nem forog fenn, és a fizetés alkalmával a visszakövetelési jog fentartva nem lett. 535. Ténymegállapítás a felülvizsgálati eljárásban tanúvallomás alapján. Hallgatólagos akaratnyilvánítás. Kártérítés a haszonbért szerződésnek az ingatlan eladása okából szerződésellenes megszüntetése alapján. (1905 május 29. 1905. G. 62. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Iratellenesen állapította meg a felebbezési bíróság, hogy felperes a bérlemény tárgyát vevőnek minden ellenvetés nélkül engedte volna át 1903 év őszén, mert a bérlettárgya ingatlanok megvásárlója: P. S. tanúként azt vallotta, hogy 1903 október 15-én G. R. felperes hozzá ment és mondotta, hogy hagyja a birtokot továbbra is haszonbérbe, de ezt tanú nem tette, sőt további vallomása szerint a vételtárgya ingatlanokat azonnal használatba vette és megmunkálta. Alapos tehát felperesnek idevonatkozó panasza és a kir. ítélőtábla az 1893: XVIII. t.-cz. 104. §-a alapján azt állapítja meg tényként, hogy felperes az új tulajdonossal szemben is megilletett felmondási joga igénybevételének, s az új vevővel szemben, ennek ténykedése folytán támadt sommás visszahelyezés iránti jogának mellőzésével ugyan, de nem minden