Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

Kolozsvári kir. ítélőtábla. 471 a kötvény bemutatójának B. T.-nak 1903 augusztus 6-án a biztosítási összeget kifizette. A kir. Ítélőtáblának 1904. G. 106/2. sz. a. kelt feloldó végzésében elfoglalt jogi álláspontja az volt, hogy figyelemmel a Vh. t. 80. §-ára, ha a foglaláskor föl nem talált kötvényt utóbb maga a végrehajtást szenvedő szerezte meg, akkor a végrehajtási foglalás hatályossá vált, s ha a kötvényt az alperesnél maga a végrehajtást szenvedő vagy megbízottja mutatta be. akkor alperes — mivel a foglalásról értesítve volt — jóhiszeműen nem fizethetett. Ebben az irányban a felebbezési biróság Ítéletében foglaltak s a pernek ott említett adatai szerint az derült ki, hogy a kötvényt még T. D. tette kézi zálogképen a németbogsáni hitelbankhoz tartozása biztosítására; T. D. meghalván, ez a hitelbank a kötvényt 1903 márczius 6-án kelt levelével az alpereshez küldte kifizetés végett, utóbb azonban betekintés végett visszakérte és ezután történt, hogy a németbogsáni járásbíróság végrehajtója a kötvényt 1903 július 14-én P. K. javára T. K. ellen foganatosított végrehajtásban lefoglalta, a foglalási záradékot a kötvényre rá is vezette, a kötvényt a hitelbanktól átvette, s bírói letétbe helyezte; a foglalás ellen T. K., a sógora V. A. ügyvéd által képviselten előterjesztést adott be, és ennek tárgyalásán úgy P. K. végrehajtató, mint a németbogsáni hitelbank kézi zálogos hitelező, miután V. A. ügyvéd a hitelbank követelését rendezte, P. részére pedig körülbelől 800 koronát fizetett, beleegyezésüket nyilvánították abba, hogy a kötvény T. K.-nak kiadassék ; ennek alapján a járásbíróság a kötvényt T. K képviselőjének, V. A. ügyvédnek kiadta; V. A. ügyvéd pedig a kötvényt B. T.-nak adta át azzal a felkéréssel, hogy arra a biztosítási összeget az alperestől saját személyében vegye át; a fölvett összegből T. K. V. ügyvédtől 4—500 frlot vett át. Ezek szerint meg van állapítva az a lényeges körülmény, hogy a kötvény a felperes javára teljesített foglalás után magának a végrehajtást szenvedőnek a birtokába került (az ő képviselőjének adatott ki), de nincs megállapítva az a másik ügydöntő körülmény, hogy a kötvényt az alperesnél a végrehajtást szenvedő megbízottja mutatta volna be, sőt ellenkezőleg az nyert megállapítást, hogy a kötvényt harmadik személy, B. T. a saját nevében mutatta be, a mi kitűnik az 1904. Sp. II. 217/2. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz 6. alatt mellékelt, kifogás alá nem vett nyugtából is, a mely szerint a biztosítási összeg nem T. K. végrehajtást szenvedő vagy ennek meghatalmazottja kezéhez vagy részére, hanem B. T.-nak