Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

Kolozsvári kir. Ítélőtábla. 465 nek határozott tudomása volt arról, hogy már említett egész ingatlan a tulajdonosokról vevő L. D.-ra szállott át, tehát kétségtelen, hogy rosszhiszemben járt el akkor, a mikor a telekkónyvileg még eladók nevén álló ingatlannak a S. Gy.-né sz. D. J.-t illetett kétnegyed részére 100 K tőke és járulékai erejéig a végrehajtási zálogjogot bekebeleztette s azután — az 1881 : LX. t.cz. 156. §-a értelmében — az egész ingatlant elárvereztette, mi által felperest elütötte attól, hogy a megvett ingatlant nevére irathassa s ez által neki az 1580 K vételárból kifizetett 1040 K kárt okozott. Nem sértett tehát a kir. törvényszék anyagi jogszabályt akkor, a midőn P. Gy. alperest a felperesnek okozott 1040 K bérösszegből keresetbe vett 1000 K tőkében és járulékaiban marasztalta, mert jogszabály az, hogy a rosszhiszemben eljáró fél a cselekményéből származó kárért felelős. P. Gy.-né sz. G. J. alperesnek a kereseti összegből 400 K tőke s járulékai erejéig való marasztalása által sem követett el jogszabálysértést a kir. törvényszék, mert nevezettet G. J.-né sz. D. I. örököseként marasztalta; az pedig, hogy G. J.-né sz. D. J. az őt illetett ingatlan jutalék vételárának egy része fejében 400 koronát kézhez vett, illetve megbízottja P. Gy. kézhez kapta, a kir: törvényszék Ítéletében tényként van megállapítva s minthogy P. Gy.-né sz. G. J. mint általános jogutód a a G. J.-né sz. D. J. kötelezettségeiért felelős: a jogelőd által átvett összeg visszafizetésére helyesen köteleztetett. A marasztalás módja tekintetében helyes a kir. törvényszék ítéletében foglalt az az intézkedés, hogy e 400 K tőke s ennek megállapított kamatai megfizetésére alperesek egyetemlegesen köteleztettek, mert emez öszszegért I. r. alperes, mint rosszhiszemben eljárt fél és II. r. alperes, mint általános jogutód felelősek. Eme 400 K tőkét és járulékait felülhaladó 600 K tőke és járulékai erejéig pedig helyesen marasztaltatott I, r. alperes P. Gy. Az alperesek által érvényesített beszámítási kifogás figyelembe nem vétele által sem követtetett el jogszabálysértés, mert a kir. törvényszék Ítéletében tényként lévén megállapítva, hogy az 540 K. hátralékos vételár után kamatfizetés kikötve nem volt és a fizetés ideje sem volt meghatározva, — ez után kamat csak a jelen perben beadott kereset folytán kitűzött első tárgyalás napjától volna számítható, minthogy alperesek kamat iránti igényöket csak ekkor érvényesítették (optkv. 1334. §.), ámde ez időtől, azaz 1904 május hó 16-tól kezdve is csak akkor volna köteles felperes kamatokat fizetni, ha a vételárt és a véTérfi : ítélőtáblai határozatok. IX. 30