Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

74 Budapesti kir. Ítélőtábla. és vagyontalan biztosítottól nem a káreset körülményeinek megfelelő s a szakbizottsági becslés foganatosításához szükséges előlegnek, hanem önkényűleg 400 koronának, vagyis oly összegnek letételét követelte, mely a biztosítási feltételekben a legköltségesebb szakbizottsági eljárás esetére is legmagasabbnak van megjelölve. A felebbezési bíróság ezzel az értelmezéssel két rendbeli anyagi jogszabályt sértett. Egyik a K. T. 266. §-ában foglalt az a jogszabály, mely szerint a szerződés szavai rendszerint közönséges értelemben veendők. A biztosítási föltételek 11. §-ából föntebb idézett szöveg ugyanis — a szavak közönséges értelmét véve — nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy alperes kiküldöttje a szakbizottsági eljárás költségének fedezésére csak megfelelő összeget volt jogosítva követelni. Nem változtat ezen az a kitétel, hogy az összeg magasságát alperes kiküldöttje állapítja meg. Mert a szavak helyes értelme a szöveg teljes tartalmához való vonatkozástól függ; s mert a szövegnek egybefüggő teljes tartalma szerint alperes kiküldöttje a szakbizottság becsléshez szükséges előlegösszeg magasságának megállapításánál ama két föltétel által volt korlátolva, hogy az összeg megfelelő legyen és hogy 400 koronát a legköltségesebb esetben sem haladhasson felül. A felebbezési bíróság által megsértett másik anyagi jogszabály pedig az : hogy oly esetben, a mikor a szolgáltatás meghatározása, illetve a szolgáltatandó összeg megállapítása a szerződés szerint az egyik félnek van fentartva, e meghatározásnak a jogosított fél részéről méltányosság szerint s az eset körülményeinek megfelelő arányos összegben kell történnie, mivel ellenkező esetben a meghatározás a másik félre nem kötelező. Ez anyagi jogszabályból szükségkép következik, hogy még ha a biztosító föltételek idézett szövegében nem is foglaltatnék az, hogy alperes kiküldöttje útján a megfelelő összeg letételét van jogosítva követelni, az alperes részére fentartott jog ebben az esetben sem terjedhetne túl a megfelelő arányos összeg követelhetésének határain. Alperes kiküldöttje tehát az itt kifejtett értelmezés szerint csak arra volt jogosítva, hogy a szakbizottsági eljárás költségének fedezésére a biztosítottól a káreset körülményeinek megfelelő arányos előlegösszegnek letételét követelhesse. Ebből folyólag: ha való felperesnek az az állítása, hogy alperes kiküldöttje útján nem megfelelő, hanem aránytalanul magas előlegösszeget követelt, ez a meghatározás a biztosítottat nem kötelezi.