Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

56 Budapesti kir. ítélőtábla. is felhívta, a peres felek egymáshoz való viszonyának elbírálásánál nem döntő, mert alperes a szabadalmi hivatal gyakorlatát tartozott, megbízójával szemben, követni, alperesre nézve csak ez a gyakorlat lehetett irányadó. A mikor tehát alperes a második évi díjat lefizető felperestől a hitelezett bejelentési és első évi díj lefizethetése czéljából további fizetést kívánt, csak a szabadalmi hivatal gyakorlatának megfelelőleg járt el, s erre felperest a 6. sz. levélben még idejekorán figyelmeztette is, amely levél s a szabadalmi hivatalnak abban jelzett figyelmeztetése egyébként az 1895 : XXXVII. t.-cz. 45. és 19. §-ai rendelkezéseinek is megfelel (a legkésőbbi fizetési határidő a lejáratot követő 60 nap, a dijak lefizetésének elmulasztása esetén pedig a szabadalom a mulasztást követő napon megszűnik.) Miután pedig felperes az első évi és a bejelentési díj fedezése iránt nem intézkedett, alperesnek nem állott módjában a szabadalom megszűntét a második évi díj befizetése által megakadályozni ; alperes ebbeli mulasztása tehát a szabadalom megszűnésével, s így a beállott károsodással oki összefüggésben nem áll. Nem sértette meg tehát a felebbezési birúság az okiratok bizonyító erejére vonatkozó szabályokat, sem az 1895: XXXVII. t.-cz. vonatkozó rendelkezéseit, s a fent kifejtett jogi álláspontból folyólag jogszabály megsértése nélkül állapította meg, hogy alperest a kártérítésre alapul szolgálható gondatlanság vagy mulasztás nem terheli. Alaptalan felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság alperes vitatott beismerését nem vette figyelembe, mert felperes arra, hogy alperes a szabadalom kieszközlése fejében kikötött díját visszatartotta, holott alperes beismerése szerint ezt akkor tartozott volna felperes fizetni, ha módjában lesz, sikerrel csak akkor hivatkozhatnék, ha felperes oly összeget bocsátott volna rendelkezésére, amely összeg, alperes kikötött díját nem számítva, a befizetendő első és második évi díjak s a bejelentés díj összegét fedezte volna s ha alperes ezt az összeget saját díja levonásából megcsonkítva, a szabadalom az első és második évi díjnak nem kellő fedezése miatt szűnt volna meg. Alperes rendelkezésére azonban csak 70 K állott, amely az első és második évi díjakat nem fedezte, s így alperes díjainak jogosulatlan levonása felperesnek a szabadalom tekintetében fennálló jogára nem birt befolyással.