Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)
Budapesti kir. Ítélőtábla. 51 A kir. Ítélőtábla: Az 1872 : XXXVI. t.-cz. 115. §-ának második bekezdése a fővárosi tisztviselő által hivatalos eljárásában cselekvése vagy mulasztása által akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból az egyeseknek stb. okozott károk felmerülte esetén indítható kártérítési keresetek előzetes fegyelmi eljárás nélkül közvetlenül a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróság hatáskörébe utalja. Az alperes jogszabály megsértését panaszolja a miatt, hogy a felebbezési bíróság tényként állapította meg, mintha felperesnek betegsége és munkaképtelensége az ártézi fürdőben szenvedett sérülésből eredt volna; holott a kihallgatott orvosszaké)tők egyértelműleg azt vallották, hogy a felperesnek hosszas betegségét és munkaképtelenségét csupán a fertőzés okozta, míg a nélkül a felperes által szenvedett bőrhorzsolásnak egy-két nap be kellett hegednie, minélfogva az alperes kártérítési kötelezettsége a legrosszabb esetben is csak akkor volna megállapítható, ha bebizonyult volna, hogy a felperes lábának fertőzése az ártézi fürdőben a sérülés alkalmával történt. Az alperesnek ez a panasza sem bír megállható alappal, mert eltekintve attól, hogy a sérülés nélkül a fertőzés sem állhatott volna elő, az alsóbiróságok Ítéletében, tényállásként meg van állapítva, hogy a felperes a sérülés gyógykezelésénél a kellő gondossággal járt el s hogy ennélfogva őt a káros eredmény bekövetkezésénél mulasztás nem terheli. Végül azt panaszolja az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta vele szemben a fürdőügyit szabályzat 7. §-át, mely szerint az igazgató 25 frt erejéig kisebb javításokat elvégeztethet; mert az előző per irataiban meg van állapítva, hogy az alperes az 1900 év elején ápril és május hónapokban két ízben is felterjesztést intézett a tanácshoz a nagyon elhanyagolt állapotban levő fürdő renováltatása iránt, a mi igen nagy költségbe került s így a tanács határozatát megelőzőleg nem lett volna értelme, hogy alperes 25 írt erejéig javításokat eszközöltessen, ily körülmények között pedig a felelősség csak a fürdőtulajdonos fővárost terhelheti. Az alperesnek ez a panasza sem alapos. Ugyanis az a körülmény, hogy az alperes a fürdő renoválása iránt előterjesztést adott be a tanácshoz, nem szüntette meg az alperesnek, mint fürdőigazgatónak, azt a kötelezettségét, hogy az előterjesztés elintézéséig is azokat a halaszthatatlan javításokat, a melyek a fürdővendégek testi épségének megóvása végett elkerülhetlenül szükségesek voltak, eszközöltesse, az alsóbiróságok ténymegállapítása 4*
