Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

XIV / lends ze res tá rgy muta tó. 43. §. A perek egyesítése. Az 1893 : XVIII. t. cz. 43. §-a alapján egyesített perek, az egyesítés daczára még akkor is, ha az egyesítést az elsőfokú vagy felebbviteli bíróság a perek eldöntéséig az 1893 : XVIII. t.-cz. 45. §-a értelmében meg nem szüntette, továbbra is önálló pereknek tekintendők. B. 28. 45. M. 442. 414. 44. §. Az eljárás felfüggesztése. Az a körülmény, hogy a perben kihallgatott tanúk vallomása egymással s a' per adataival ellentétben állani látszik, a polgári peres eljárás felfüggesztésére és az iratoknak a büntető bírósághoz leendő áttételére indokul nem szolgálhat. B. 176. 191. 47-49. §§. A tárgyalási jegyzőkönyv. L. a 160. §. a. A fél beismerése a tárgyalási jegyzőkönyvbe felveendő. K. 373. 351. A viszonkeresettől való elállás, mint joglemondás, a tárgyalási jegyzőkönyvbe bevezetendő. N. 514. 485. 50—56. §§. Az első érdemleges tárgyalás elmulasztása. A per szünetelése. Helytelen a meg nem jelenésen alapuló marasztalás, ha a felülvizsgálati bíróság úgy találja, hogy a tárgyalási időköz a megjelenésre nem volt elegendő. D. 281. 272. Hogy az 50. §. értelmében a meg nem jelent alperessel szemben a mulasztás következményei kimondhatok legyenek, feltétlenül szükséges, hogy felperes keresetében azon tényeket, melyekből követelését ezen alperessel szemben származtatja, tüzetesen előadja. Ko. 403. 371. A bíróság a felet részletes költségjegyzék becsatolására és az egyes tételekre vonatkozó bizonyítékok külön megjelölésére az ellenfél elmaradása esetében is leihívhatja B. 154. 178. Ha a felperes a kereset hiányát felhívásra nem pótolja, a per érdemi elbírálásának és nem szünetelésének van helye. B. 234. 233. A pertárs védelméhez csatlakozás. A mulasztás következményeinek kimondása. Ko. 403. 371. A per nyugvása csak akkor vonja maga után a kereseti jog elenyészését, ha azt a fél mulasztása okozta. B. 234. 233. 58—61. §§. A beismerés. Az elismerés. A fél által nem tagadott tényállítást csak akkor lehet beismertnek tekinteni, ha az iratokból kitűnik, hogy a fél nyilatkozattételre felhivatott. K. 373. 351.