Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

Budapesti kir. ítélőtábla. 45 !2S. Egyesített perek tárgyának értéke, 1904 január 29. 1903. I. G. 181. sz. a.) A kir. ítélőtáblai Felperesek a kecskeméti kii', járásbíróság előtt külön-külön kilencz rendbeli keresetet indítottak alperes ellen egyenként 62K 40 fillér összesen tehát 561 K 60 fillér s járulékai iránt. Ezeket a pereket a kir. járásbíróság az 1893: XVIII. t.-cz. 43. §-a alapján egyesítvén, Sp. II. 552/4. sz. a. hozott egy Ítélettel fejezte be,s a kecskeméti kir. törvényszék, mint felebbezési biróság, 1902. D. 270. sz. Ítéletével szintén mint egyesített pereket bírálta el, a mely ítélet ellen felperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek. A felebbezési bíróság ítélete ellen használt felülvizsgálati kérelmet az 1893: XVIII. t.-cz. 181. és 194. §§-ai alapján vissza kellett utasítani, mert az 1893: XVIII. t.-cz. 43. §-a alapján egyesített perek az egyesítés daczára továbbra is önálló pereknek tekintendők, ennélfogva abból a szempontból, hogy az egyesített perekben^hozott felebbezési bírósági Ítélet ellen felülvizsgálatnak van-e helye és hogy a felülvizsgálat melyik felülvizsgálati bíróság hatáskörébe tartozik, nem az egyesített keresetek tárgyának összértéke, hanem* az egyes keresetek értéke és pedig az az érték irányadó, mely legmagasabb. A fenforgó esetben azonban az egyesített perek közül egyik per tárgyának értéke sem haladja meg a 400 koronát. Kitűnik a fentebb elfoglalt álláspont helyessége már abból, hogy az idézett törvényszakasz szerint a perek egyesítése a bíróság belátásától függ s hogy az 1893:XVIII. t.-cz. 45. §-a értelmében az e tárgyban hozott határozat ellen felebbvitelnek nincs helye, már pedig a bíróság tetszésétől nem tehető függővé az, hogy a felek a hozott ítélet ellen vehessenek-e jogorvoslatot igénybe. Több egyesített per különben az egyesítés ténye által nem is olvad össze egy perré, mert az idézett 45. §. szerint a bíróság az egyesítést meg is szüntetheti, ha pedig az egyesített perek közül csak egy alkalmas a végeldöntésre, a többi perre nézve a tárgyalás elhalasztandó, a bíróság nem részitéletet, hanem az idézett törvény 102. §-a szerint csak elkülönített végitéletet hozhat, világos jeléül annak, hogy az egyesített perek az egyesítés által nem válnak egy perré. A kir. Curia V. sz. polg. döntvénye is támogatja a fent kiemelt álláspont helyességét, mert ha a kereset és viszonkereset talál-