Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

44 Budapesti kir. ítélőtábla. fogva a felperes alaptalanul állítja, hogy a felebbezési bíróság a súlyos sértéseknek kitől származása kérdésében a tényállást nem állapította meg, a felajánlott bizonyítékot pedig úgy a tanúk kihallgatásának kérdésében, mint a felek eskü alatti vallomásának kivétele tárgyában helytelenül mellőzte volna. De alaptalan az alperesnek is fentebb idézett panasza, mert valótlan, hogy a büntető bíróság marasztaló ítélete azon alapulna, hogy a vádbeli cselekmény többek által követtetett el és nem volna megállapítható, hogy a munkamulasztást okozó cselekmény kitől származott, alaptalan ez az állítás azért, mert a büntető bíróság az alperest a könnyű testi sértés miatt elitélte, a többi vádlottat pedig felmentette és megállapította, hogy a többi sértés elesés és a sérültnek a vasredőnybe ütközése folytán keletkezett, a ' mennyiben pedig a könnyű testi sértés az alperes cselekményéből eredőnek elfogadtatott, az összefüggés a nyolcz napi munkamulasztás és az elitélt cselekmény között kétségtelen. Nem kevésbbé alaptalan a feleknek az anyagi jogszabály megsértésére alapított panaszuk is, a melyben felperes a kereset egy részének elutasítása miatt, alperes pedig, a mennyiben a kereset egy részében marasztalhatott, az anyagi jogszabály megsértését látja, mert a fentebbiek szerint jogszabály megsértése nélkül megállapított és fentebb már idézett tényállás a s. e. t. 197. §. rendelete értelmében a felülvizsgálati bíróság előtt is irányadó lévén, helyes a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a jogellenes cselekmény által okozott károsító tényért, a mely az alperesnek a felperes részéről elszenvedett és nyolcz napi munkamulasztásra és gyógykezelésre okot szolgáltató bántalmazásában nyilvánul, a károsító fél a kárt szenvedő fél bekövetkezett kárának kiegyenlítésére köteles, helyes továbbá a felebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a kárnak abban a részében, a mit nem az alperes jogellenes cselekménye okozott, az alperes nem marasztaltatott, mert habár áll is az a felperes részéről idézett jogszabály, hogy a kárt okozók, a kár összegének fizetésére egyetemlegesen is köteleztettek, a miből folyólag alperes a kár teljes összegében marasztalandó volna, ez a jogszabály nem jöhet alkalmazásba akkor, a mikor a megállapított tényállás szerint az alperes jogellenes cselekményének egyedül a nyolcz napi gyógyulással járó könnyű testi sértés a következménye.